Tényleg ennyire nehéz elaltatni egy kisbabát?

Nekünk tényleg iszonyat nehéz volt. Rettegtem az altatásoktól. Olyan 1,5-2 éves korától kezdett könnyebb lenni és lett akkora tapasztalatom benne, hogy már nem féltem tőle. Aztán egyre könnyebb, ahogy a kommunikáció is egyre könnyebb vele.

Amúgy a másfél éves gyerek még simán babaszerű, kb 2 éves koráig nőtte ki a babás vonásokat/szokásokat. Ezen kár kiakadni. Lehet totyogónak vahy kisgyermeknek hívni. Cukik :)

Soha nem altattuk. Megvoltak az esti rituálék, fürdés, szopi, közben énekeltem neki már az első naptól, és ágy. Kezdettől ezt szokta meg, annyi, hogy később mese lett az éneklésből.

Ebéd után is aludt kb öt éves koráig, akkor is ebéd, ágy. Nem piszkáltam, ha játszott az ágyban, előbb-utóbb elaludt szépen.

Nekünk iszonyatosan nagy szerencsénk van eddig.

A lányunk születése óta nem szerette, ha ölben van, nem igényelte (sajnos) a testközelséget, így elég egyszerűen történik az alvása: letesszük a kiságyba, odaadjuk neki a cumit (csak ilyenkor használja) és a nyusziját, bekapcsoljuk a kis zenét, ami magától leáll később, és kimegyünk a szobájából.

Fáradtságtól függően alszik el, van, hogy 10 perc, van, hogy fél vagy egy óra, de magától bealszik. Néha beszélget magával babanyelven közben, vagy csak úgy csendben elvan. Ha ott maradnánk vele, nem aludna el ilyen könnyen (tapasztalat). Időnként előfordul, hogy nem tud elaludni, akkor hordozóban szoktuk ringatni.

Este a férjem olvas neki mesét, amíg fürdetjük, fél 8 körül letesszük aludni, és általában reggel negyed 8-kor találkozunk megint.

Jelenleg másfél éves, nem tudom, hogyan változik később.