6 hét gyerekágyas időszak után szeretnék dolgozni, ezt hogyan oldjam meg?

Huha, nem igazán számítottam ilyen válaszokra, próbálok reagálni mindenre.

Először, a munkám: Elég sokrétű a munkám, általában azzal vágom ki magam, hogy vállalkozó vagyok. Van egy márkám, és hozzátartozó showroom-om. Igaz, hogy nem állandó nyitvatartással működik, de így is van munkám ott bőven. Mellette még ugye ott vannak a fotózások, promóciók és az egyéb megkeresések, együttműködések. Ezért is változó, hogy mennyit dolgoznék, mert lehet, hogy csak éppen 1-2 órát, de lehet többet (olyat sehol nem írtam, hogy napi szinten lenne a 6 óra!).

A gonosz megjegyzésekről (minek szültél, szegény baba és társai):

Tudom, hogy Magyarországon az a nagy divat, hogy 3-4 évig a gyerek mellől sehová, és még utána is rossz szemmel néznek az anyára, ha esetleg elmenne mozogni, vagy kikapcsolni kicsit egyedül, "hiszen a gyerek". Én nagyon örülök, hogy olyan férjem van, aki nem esik kétségbe attól, ha pelenkát kell cserélnie, vagy megnyugtatni a babát. Sőt, annyira élvezi ezt, hogy az esti fürdetés-etetés-altatás rutiálé mindig az övé, ez az ő kis programjuk kettesben. Teljesértékű szülő, és nem azért, mert én így akartam, hanem mert természetes neki az, hogyha ketten vállaltunk gyereket, akkor nem rám szakad minden 24/7.

Nem gondolom, hogy azért, mert napi pár órát nélkülem lesz, rögtön megnyomorodott lelkisértült lesz belőle, aki gyűlölni fog egész életében. Nem menekülés ez tőle, mert már most a mindenünk, de egyszerűen nekem nem való az, hogy évekig itthon üljek, és az legyen a programunk, hogy reggel elsétálunk az ebédhezvalót megvenni, aztán várjuk haza apát. Megőrülnék szerintem, és szerintem hiába lesz valaki anyuka, igenis fontosak az ő szükségletei is. Tudom, nagy divat az, hogy lenézünk mindenkit, aki máshogy cselekszik, mint mi, de anyukák, csapjatok már a szátokra! Hogy viselkedtek ti másokkal felnőtt nő létetekre? Pár sor alapján... Majd ha a gyereketek cselekszik máshogy, mint ahogy gondoljátok, velük is így fogtok viselkedni? Ne haragudjatok, de előbb a ti fejetekben kéne rendet tenni, de sürgősen. Elkeserítő, hogy az ilyen nők milyen értéket, nevelést adnak át vajon.

Köszönöm szépen a normális, rendes válaszokat! Végül arra jutottunk, hogy amikor kevesebb munkám lesz, akkor marad itthon, ha meg tovább leszek távol, esetleg eljönnek velem, vagy úgy szerveznek programot, sétát, hogy útba ejtenek engem is, és picit babázom. Ha meg nem működik, változtatunk.

Ez szép, és jó, de nem az volt a kérdés, hogy ki meddig akar szoptatni, hogy szeretne dolgozni. Nem az érdekelt, ki menne vissza dolgozni, és ki nem.

Főleg, hogy ez nem jelenti, hogy nem leszek mellette, napi pár óráról beszélünk maximum, nem 8-12 órákról. Az én férjem is dolgozik, szerencsére rugalmas a munkaideje, sokszor elég hozzá egy telefon és laptop. Ha pedig olyan jellegű lesz, hogy személyesen kell megjelennie 1-1 tárgyalásnál, megbeszélésnél, akkor pedig itt lesz anyukám, vagy a nagyim.