Szerintetek szomorú a feleségem?

Kerdezd meg tole, az a legegyszerubb.

Erre caak o tudja a valaszt.

Nalunk igy volt, a legidosebb gyermekunk kb a ferjem volt kicsiben, amikor megszuletett (most mar nagy es sokat valtozott, mar nem akkora a hasonlosag, ahogy valtoznak a gyerekkori vonasai).

En nem voltam emiatt szomoru, sot, boldog voltam miatta.

De a baratnomet pl frusztralta, hogy az elso gyerekuk (lany) kb teljesen a ferjere hasonlit, foleg, hogy ezerszer meghallgatta. Senki sem ment el ugy melelttuk, hogy ne jegyezze meg ezt a tenyt. Baromira zavarta, mert szerette volna, ha ra is hasonlit.

Szoval mindenki mashogy erez.

Ha nem egy buta kis fruska, akkor nem!

Egyébként a bsbák többsége csecsemő korban az apjukra hasonlítanak. Ezzel növelve esélyét annak h kialakul a kötődés kettejük között.

Hiszen ahogy a mondás tartja "csak az anyja a biztos"

Nálunk mindkét gyermek, a fiú és a lány is kiköpött én (anya), voltak kicsinek, ahogy nőnek, még jobban csak rám hasonlítanak. Nem mondja a férjem, hogy szomorú, de tudom, hogy szeretné ha legalább az egyik egy kicsit rá is hasonlítana. A kicsi, a lány az ő szemszínét örökölte, de ennyi. Ha valakivel találkotunk, az első szava, tisztára olyanok mint én, erre én egyből rávágom, hogy de a kicsinek legalább kék a szeme mint apának. Ilyenkor látom, hogy jól esik neki (mármint a férjemnek).

Mikor picik voltak anyósom előszedte az összes babafotót, és hasonlítgatta őket, de sajnos nem talált ő sem hasonlóságot a fia és az unokái között. Erre a másik fiának a gyereke is az anyukájára hasonlít. Na ő szomorú.