Amikor megszületett a gyereketek, természetes volt a férjeteknek, hogy ő is pelenkázza, vagy unszolni kellett rá?

Ha kell kicseréli, de azért inkább rám bízza.

Nekem sokat segített a párom. Pelenkázta, fürdette, dajkálta ugyanúgy. Nagy segítség volt.

Megtanítottam neki, de inkább én akarom csinálni. A fürdetést viszont inkább rábízom.

Egy fiunk és egy lányunk van. A fiunkat visszaemlékezve sokszor pelenkázta, a lányt alig, de persze megcsinálja ha nem vagyok kéznél. Ő erre azt mondta, hogy a kuki miatt sokkal egyszerűbb volt, azt csak át kellett törölni és kész, a lánynál oda kell figyelni. De megkérni sohasem kellett, csinálta/csinálja ő magától.

Császár után csak ő pelenkázta a kórházban végig, megmutatta neki egy nővér hogyan kell. Azóta is kiveszi a részét, néha éjjel is fel akar kelni kicserélni, ha kaki van, úgy kell neki mondani, h aludjon én majd megcsinálom, ő kel korán munkába

Természetes. De van ellenpélda még a szűk családban is.

Ha úgy adódott megcsinálta (ha zuhanyoztam épp, vagy kicsit szusszantam még ők játszottak), de ha mindketten kéznél voltunk, én voltam a pelus cserés.

Nálunk természetes volt neki azonnal, egyszer megmutattam neki, hogy hogy törölje helyesen, aztán csinálta.

Igazából egyiküknek sem volt természetes, első gyerek, azt se tudtuk melyik az eleje meg a hátulja. Aztán belejöttünk mindketten :D

Teljesen természetesnek vette, mindenből kiveszi a részét.