Cumival vagy cumi nélkül? Kinek milyen érvei és ellenérvei vannak?

Azért ez így nem igaz, hogy addig vannak elveid míg nincs gyereked, utána pedig a túlélésre játszol.

Engem is ezzel ijesztgettek :)

Amióta megvan a baba, több mint 4 hónapos, ugyanúgy este alszunk, napközben sokat nevetünk, a baba mosolyog, sikitozik, probalgatja magát,párommal pedig mindenre van időnk egymással, amíg nincs itthon tudok főzni, takarítani stb.

En tartottam magam az elképzeléseimhez és nem a lustaság, fáradtság nyert, hanem a kitartásom és meg is lett az eredménye.

Ha kellett 10x keltem fel, nyugtattam meg és vittem vissza a helyére, fürdés után már félhomály volt, beszéd, szórakoztatás nem. Lám, 2 és fél hónaptól 8kor eszik, alszik, 1x ébred enni 6ig alszik. Minden nap. Napközben sokat sétálunk, nézelődik, játszunk.

Félre értés ne essék, kijutott a hasfájásból nekünk is, rengeteget ejszakaztam, voltam hulla fáradt DE amit az elejétől csinálsz, csináld céltudatosan. A babának is az a jó és nektek is, nem az árral kell sodródni.. Szóval kérdező tarts ki az elképzeléseid mellett!

Viszont az én babám cumizik, néha. Csak napközbeni alvás előtt adom oda neki, ha elalszik kiköpi, nem ébred fel. Nem kell neki, de néha nem baj ha bele tud merülni szerintem, segít abban, hogy elálmosodjon.

Nincs komfort szopizas, nem is értem minek lenne. Az az évesre való. Megnyugtatásra,fajdalomcsökkentesre itt vagyok én, az érintésem, hangom, nem a mellemmel rendezem le mert úgy könnyebb..

Ki kell ismerni a babát és figyelni az igényeire és akkor nem lesz martirkodas, hogy mindig sír, meg egész nap mellen van..

Jó babázást kérdező!

21es könyörgöm, 4 hónapos a babád, ne hidd már, hogy feltaláltad a spanyol viaszt :D amit leirtal, az nalunk is ment 4 hónaposan, sőt, 2 és 4 hónapos kora között ataludta az éjszakát a lányom. Mert én kitartóan visszatettem mindig az ágyába, mert nekem vannak elveim. Aha... Aztán 5 hónaposan jött a mozgásfejlődés, a fogzás, örültem, ha csak 5-6x kelt éjjelente. Eleinte. Aztán volt 10-15 is. Szó szerint 20 percenként, egész éjjel. Visszaaltattam, amint le akartam rakni, üvöltött, mint akit ölnek. Nem akartam engedni neki, 2 hónapon át próbáltam visszaállítani a "rendet" . Akkor "győzött a lustaság", ahogy te mondod, amikor éjjel felriadtam kétségbeesetten, hogy hol a gyerek, mert nem emlékeztem rá, hogy visszatettem az ágyba, illetve amikor arra ébredtem, hogy a fotelban szoptatás közben csúszik ki a karomból. Majdnem leesett. Nem is emlékeztem jó ideje, hányszor ébredt, többet voltam talpon éjjel, mint ágyban. 2 hónapja, úgy hogy azelőtt ataludta a babám az éjszakát. Én is azt hittem, hogy én mekkora király vagyok, és mások csak nem kitartóank.

Na, hát akkor ijedtem meg, mikor idáig jutottunk, és onnantól aludt inkább mellettem, mert biztonságosabb volt. (mielőtt még: apuka nagyon szeretett volna segíteni, de neki vissza se aludt semennyire, csak ordított).

Szóval várjál még azal a kijelentessel, hogy neked igenis megmaradtak az elveid, mert nagyon kicsi még az a gyerek, alig láttál valamit az anyaságból. Persze az is lehet, hogy szerencsés leszel, és így marad, de elhiheted, hogy nem ninden a kitartásodon múlik. A második gyerekem pl. nagyon szépen alszik, pedig nem csináltam másképp semmit, úgyhogy nem gondolnám, hogy én voltam a béna. Tökre gyerekfüggő.

Nem tudom, én hálát adok a cumiért...😀

Mikor már nem vált be hogy a vállamon elalszik és berakom az ágyába, én akkor próbáltam ki az ágyban altatást cumival.

Nekem bevált.

Mikor kisebb volt nem is kellett csinálnom semmit, beraktam a szájába löktem rajta párat (bölcsőben aludt 3 hónapos koráig) és már aludt is.

Most múlt 7 hónapos most cumi a szájába egy kis hát simi esetleg a fenekét ütögetni és alszik is. Éjszaka meg ha kiesik a szájából nem mindig ébred fel rá, sőt ha nem tornázza el messzire vissza is rakja magának.

Az persze más kérdés, hogy szokunk le a cumival való alvászatról de az meg jövő zenéje... 😀

Én utálom a cumit, de ha a gyerek igényli, hát legyen. A nagy 2 év 3 hónaposan elhagyta egyik napról a másikra (vagyis mikor kibújt az utolsó foga is), a kicsi jelenleg nagy "cumista", most 22 hónapos, az utolsó fogai kínozzák őt is.

Egyébként az én anyósom is ilyen cumimániás. Még a fiammal történt, hogy szépen eljátszott cumi nélkül, erre anyósom meglátta, hogy nincs a szájában, és szaladgálni kezdett, jajj hát hol a cumikád, gyorsan keressünk egyet. Persze, hogy eszébe jutott a gyereknek, és kérte is azonnal, pedig hogy örültem, hogy addig sincs a szájában. A második gyereknél már tudatosítottam benne, hogy ha nem muszáj, nincs cumi.

Nekem is hasonló elveim voltak, mint neked kérdező, az első hat hétben jol is ment minden, evés alvás, aztán jött az, hogy vagy 30*kellett kivenni a babát, felveves ringatás lerakás üvöltés felveves stb ciklusa ment, hat egy ideig tartottuk magunkat es csináltuk az órás altatást, aztán elegünk lett es csak elokerult a cumi, azóta a ringatás nélkül elalszik egyedül a kiságyban a cumival! Esetleg egy kis dudolgatas simogatás ha nagyon fészkelődik. Sajnos ha kiesik néha tényleg felebred ra, es sir, viszont visszaadjuk azonnal alszik is. Nem ördögtől való.

21-es,te nagyon beképzelt lehetsz, irritáló volt olvasni. Majd ha jön a kicsi foga, biztos nevetgelessel meg vidáman futyoreszve fozocskezessel telnek majd napjaid 3ora alvások után.

Szerintem a cumi áldás és átok, így ebben a sorrendben. Cumi az anyák megmentője, később olyan rém, amitől nehéz megszabadulni.

Azt tapasztaltam, két típusú szülő van: aki cumit ördögtől valónak tartja, és akinek az első dolga 10 csomag cumit beszerezni, ahogy megtudja, hogy gyermeke lesz. Végül aztán úgy alakul, hogy a cumi ellenes szülő gyereke fog ultra módon rászokni a cumira, és aki tömné vele a gyerek száját ha kell ha nem, annak köpi ki messzire a babája.

Mert mi is a cumi? Népies nevén dugó, amellyel el lehet hallgattatni a gyereket, de valójában ennél sokkal több. Anyapótló nyugtatószer, amely kezdetben a szopási ?éhséget? avatott csillapítani (itt is persze az anyahiány a fő mozgatórugó, azaz az anya cicije), később pedig képes a gyerek vele önmagát megnyugtatni, kvázi pótolni vele az anyát. Mivel én sem akartam kifejezetten cumira szoktatni a lányom, a legvégső esetben adtam a szájába, esténként, amikor nehezen tudtam megnyugtatni, de ahogy elaludt, ki is köpte, és onnantól kezdve másnap estéig nem is láttuk a cumit. Aztán szépen jött a fogzás, amivel a lányom (és az egész család) megszenvedett és duzzadt fogínyét naná, hogy nem ultra design-os rágókákkal, hanem cumival masszírozta. Így lett egyre többször a szájban az a cumi.

Persze mint gondos szülő a cumi fajtáját is megválogattam, ma már olyan modern, biztonságos cumik vannak, amelyek biztonsággal adhatóak másfél éves korukig. Merthogy véleményem szerint addig nyugodt szívvel lehet a baba szájában, de ahogy kibújnak a tejfogak és ahogy megindul a beszédfejlődés, már egyre inkább kárát fogjuk látni. Logopédusként sajnos azt tapaszalom, hogy hiába a hiper-szuper trendi cumi, másfél éves kor után bizony az egész nap tartó cumizás eldeformálja az állkapcsot, így a fogak állása, a harapás torzul. Ha pedig megindul a beszédfejlődés, akkor egy, az állandóan szájban lógó cumi beszédhibákat, renyhe nyelvizomzatot produkálhat.

Na de mi van akkor, ha csak alváshoz kell a cumi? Nálunk is csak az esti és ebéd utáni alváshoz kellett, de erős harcok árán tudtam elérni, hogy napközben ne vegye a lányom a szájába. Szerencsére korán megszokta azt a szabályt, hogy ha kimegyünk az utcára, ott nincs cumi, ezen soha nem egyezkedett. De itthon bizony már be-bekerült a szájba mesenézésnél, olvasásánál, vagy csak úgy, ha egy kicsit megpihenni kívánt. És bizony ahogy elmúlt 2 éves, szemmel láthatóan elkezdett torzulni a fogak állása, és észrevehetően minimális beszédhibája fennmaradt. Én pedig láttam, hogy egyre nagyobb a kötődése a cumihoz, ha tehette volna, egész nap a szája sarkában lógott volna, csak úgy, megszokásból. No és persze, óvodába készülünk szeptembertől, és egy nagy óvodás már nem cumizik, ugye?

Itt jött el az ideje, hogy a cumikat elvigye valaki. Lelkesen vetettem bele magam a szakirodalomba, és bizony a pszichológusok egyöntetűen azt javasolták, hogy hagyjam azt a cumit, majd a gyerek elhagyja magától, ha már nincs rá szüksége. Meg különben is fennáll a veszélye, hogy cumi helyett akkor az ujját találja meg vagy ha nem tudja magát cumival megnyugtatni, más szorongáscsökkentő módot talál, amelyek hosszú távon szintén nem jelentenek megoldást. Aztán meghallgattam ismerőseim, barátaim tanácsait: volt, akinek tényleg egyik napról a másikra magától rakta le a gyermeke a cumit, másoknál bejött a cumitündér meséje, aki a cumiért cserébe valami szép ajándékot hozott, és pár ismerősömnél egyszerűn észérvekkel meggyőzve a gyereket, közösen eltették a cumit.

Először az egyszerűbb módszert választottuk: rábeszéléssel, mesével próbáltunk hatni a gyerekre, hogy miért is nem kell már neki az a cumi. Mert már lassan nagy óvodás, mert verset, mesét csak úgy tud szépen mondani, ha nincs cumija és megannyi rá ható mantra volt bevetésen. Napközben nem is volt gond, de ahogy jött a lefekvés ideje úgy jöttünk rá, hogy bizony cumi nélkül ez nem fog menni. Az órákig tartó, szó szerint elvonási tüneteket produkáló kislányomat úgy megsajnáltam, hogy előkerült az a cumi. Aztán csoda történt! Kiscicák születtek a nagyinál, és az én arany szívű gyermekem azt találta mondani, hogy adjuk a cumikat a cicáknak. Naná, hogy kapva kaptunk rajta. Bár a cumit csak 1-2 napig hiányolta, kérdezett felőle, az tisztán látszott, hogy az anyapótló cumi helyett jönnie kell valakinek: anyának!

Ezt nem lehet megúszni ? jöttem rá. Ha nem voltam elég erős anno 1-2 évvel ezelőtt, hogy cumi nélkül nyugtassam meg a gyerekem, vagy legyek ott annyiszor mellette mint ahogy igényli, bizony most mindezt be kell pótolnom. Mert az amúgy is anyás gyerek még jobban anyás lett, igényli, hogy elalvásnál ott legyek végig mellette, fogjam a kezét, simogassam, közénk feküdhessen éjszaka, anya legyen vele minden percben, és lehetőleg anya csináljon mindent.

Természetesen ahogy eltelt jó pár hét, enyhült a cumi okozta nyugtalanság, ma már megjegyzést sem tesz, ha cumizó babát lát, szerencsére az ujját sem szopja (bár időnként betévednek az ujjacskái a szájába), de az elalvás így is nehezebb maradt, bizony egyedül nem megy. Néha elbizonytalanodok, hogy nem lett volna-e jobb hagyni amíg magától ?rakja le?, néha, amikor az altatás elhúzódik, és én fáradt vagyok, legszívesebben elővenném újra őket, de aztán győz az anyai szívem: cumi nélkül csak jobb az élet.