Úgy érzem nem kötődik hozzám a babám?

Szerintem nem szeret teged kevesbe csak van egy olyan dolog a babaknal, hogy mivel fogantasatol eggyé valt veled a szuletesig, utana meg ha barmi szukseglete volt te adtad meg, osztonosen az az erzese,hogy az a termeszetes neki, hogy te vagy vagyis annyira, mint sajat maga...a tobbi ember rajta/rajtatokon kivuli, azert ok erdekesebbek.

Szeret teged biztos vagyok benne, foglalkozz vele tovabbra is ugyanugy aztan majd mikor kicsit nagyobb lesz meglatod kimutatja feled is az erzeseit.

Veled van nonstop. Ennyi.

Persze hogy örül az apjának mamának pláne mert velük kevesebbet van mint veled.

Ezen szinte minden gyerekes szülő átmegy.

A mama apa érdekesebb.

Ne aggódj! A szeparaciós szorongás normális, de az is ha nincs. 18 hónaposan még mindig beüthet, általában akkor jön a második felvonás. De ha ez is elmarad nem baj. Tudja hogy ott vagy, bízik benned. De non-stop vele vagy, persze hogy örül bárki másnak. Minél nagyobb annál kevesebb vagy neki. Nem szeretet szintjén, hanem izgalom, érdekesség szintjén.

Az én fiam mondjuk szöges ellentéte a lányodnak, mert 8 hónapos kora óta egy percre sem téveszt szem elől (most másfél éves), viszont én meg pont az ellenkezője miatt aggódtam, hogy "de hát miért nem bízik bennem", én is hordoztam amíg tudtam. Nagyon sokat aludt a mellkasodon, sőt idővel már köztünk is aludt. És mégis attól fél hogy nem jövök vissza? Ez ilyen.. Mindig attól félünk hogy valamit nem csinálunk jól. Én ezt már eltettem magamban, hogy kész.. Ő ilyen habitus és ennyi.

Bocs hogy offolok, de 4es àtèrzem a helyzeted, nincs utàlatosabb az ilyen anyòs meg apòsnàl!mindenbe beleugatni meg ott lenni..hànyinger.

Kedves kèrdező, az enyèm 8 hónapoy ès szinte ugyanezeket tudnàm leírni, mintha ő is jobban örülne mèg annak a kisajàtító, idegesitö anyósomnak is, olyankor azt èrzem megesz a fene belülről...

Sokáig a fiam is ilyesmi volt. Pedig nála 11 hónaposan volt szeparáció is, aztán ahogy az elmúlt vissza is váltott a régi módiba.

Most 2,5 éves, lassan megszületik a testvére és teljes idegben vagyok, mert vannak gondok. Főleg az alvás problémás, vagy ha úgy kell elindulnom reggel pl vizsgálatra hogy ő még alszik. Ha nem vagyok ott mikor felébred abból vígasztalhatatlan sírás van. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy az apjával ketten meg fogják tudni oldani a dolgot.

15 hónaposan erősebb még az ösztönös kötődés, mint a tudatos szeretet. Az, hogy mit jelent szeretni majd csak ezután jön rá igazán. Főleg abból tanulják meg, amit maguk körül látnak. Hogyan mutatod ki te a szereteted iránta, az apja és egyéb családtagok, barátok iránt és azok irántad.

Az hogy ennyi idősen úgy érzed figyelembe se vesz pont hogy jó jel, kicsit sincs meginogva a bizalma abban, hogy ha bármi történik te ott leszel. Próbáld meg ilyen szemmel nézni, mert egyszer nála is el fog jönni a pillanat mikor leesik a tantusz :)

A fiamnál az váltotta ki 11 hónaposan, hogy az apja újra elkezdett járni az egyetemre. 2-3 hetente 3-4 napot volt távol. A gyereknek gyorsan beindult a matrica reflexe: ha apám el tud tűnni, nehogy anyám is megtegye. 1,5 hónapig 2 méterre nem mehettem messzebb. Elég húzós időszak volt. Szó szerint a wc-n úgy ültem, hogy ő az ölemben. Aztán egyszer csak elmúlt.