Szerintetek is egy ingerszegény anya vagyok?

Már nagyon sokszor megkaptam az 1 év alatt, hogy én mennyire ingerszegény anya vagyok. Amikor már végre kezdem elhinni hogy jól csinálom a dolgokat a gyerekem körül akkor sajnos mindig megkapom hogy még mindig nem vagyok elég jó. Anyósom egyre többször szokott lecseszni, ha épp olyan kedve van. Mindig mondja nem érdekli hogy fájni fog ez nekem de akkor is a szemembe mondja az igazat amit lát. Mindig is nagyon zárkózott voltam gyerek és házasság előtt is de úgy érzem azért változtam kicsit mióta megszületett a gyerekünk. Anyósom szerint én nem mutattam még ki egyszer sem hogy szeretem a gyerekem, férjem, mert sose szeretgetem meg őket. Nyilván mások előtt sose mertem nagyon kimutatni meg sajnos én sem kaptam annyit anno szüleimtől így nehezen teremtettem mindig is kapcsolatokat. Én egy zárkozottabb családban nőttem fel így ezt hoztam a házasságomba. Szerinte én sose puszilgatom dicsérem meg a kicsit meg nem vagyok az az anyatigris és nem tudom irányítani hangosan beszélni hozzá. Szerinte tolni kell neki a bohóckodást egész nap így tud csak nyugodt maradni és nem fog hisztizni. Azt gondolja én sokat hagyom magára ha egyedül vagyok vele és semmi ingert nem kap mivel alig beszélhetek hozzá egész nap. Csak akkor válik hisztissé ha sokat van velem egyedül. Amint hazaér férjem és anyósomék munkából egyből ingert kap és nyugodt lesz. Nem mentség hogy elfáradok mellette mert ő is elfárad mégis többet tud vele bohóckodni és mindent meg tud csinálni mellette. Én ezt értem hogy nem vagyok egy egész nap beszélős szórakoztatós anya de szokott nevetni ha csak velem van és nyugodt is tud lenni. Igen ha egyedül vagyok bátrabban merek beszélni hozzá, rászólni, és mindent megcsinálok mellette. De valahogy anyósomék társaságában nem tudok kibontakozni mert mindig valami nem tetszik úgyse neki ahogy csinálom. El vagyok egyre jobban keseredve hogy tényleg rossz anya vagyok és ő is majd így zárkózott önbizalom hiányos gyerek lesz miattam. Mindig úgy megbánt ezekkel hogy egyre nehezebb így együtt élnem velük. Ő amúgy azért tud mindent megcsinálni mert akkor mi vagyunk a gyerekkel így nyilván jut ideje. Meg hogy kíváncsi lenne hogy oldom meg a wcre mentést zuhanyzást mellette ha egyedül vagyok. Jobban megoldom mint mikor itthon vannak. Igen nem hiszik el de elfáradok mellette és ha férjem haza is ér mindig lefekszik vagy sörözik szóval hétköznap nem nagyon segít. Tudom hogy nekem kell megküzdeni a problémáimmal meg a gyerekünk adott itt van így nem lesz már semmi olyan mint régen. Az igazság az hogy én vártam volna még ezzel a gyerekvállalással de férjem nagyon szeretett volna már. Most meg sokszor úgy érzem ha fáradt nem nagyon akar vele játszani segíteni inkább lefekszik telefonozik sörözik. Eleinte 3mat akart volna de szerintem többet tuti nem akar, hogy szembesült milyen nehézségekkel jár.