Könnyebb lesz itthon lenni a babával, ha amúgy is itthon ülős vagyok?

10!

Miert ne lehetne élvezni?!

3 honapos volt a fiunk, mikor nyaralni mentünk. Életem legjobb nyaralása volt. 4 honapos volt, mikor esküvőre vittük, étterembe. 6 honapos volt, amikor a mibesküvőnk volt. Iszonyú jó volt mindegyik.

Azóta 2 és fél éves. A lányunk 5 hónapos. 1 hónapja voltunk 3 napot kikapcsolódni 4esben.

Nálunk pl a gyerekek érkezésével nyílott meg a világ. Addig otthonülős típus voltam, azóta pedig imádunk menni.

Eddig nem volt olyan helyzet, ami miatt hátrányát éreztem a gyereknek, és nem volt olyan helyzet, hogy ne tudtam volna magammal vinni... 🤷‍♀️

Na,a 10-es az élő példája annak,hogy miért félnek sokan a gyerek vállalástól.Megijesztik előre az anyukákat,hogy nem lesz semmi többet élvezetes vagy kellemes neked,pedig ez nem igaz!

Mindent lehet élvezni,ha nem nyavalyogsz minden sz*rért.

Mit nem lehet élvezni azon,hogy azt csinálsz amit akarsz és mellé még ott a gyereked is?

Én voltam már túrázni is milliószor (ehhez mondjuk kellett hordozó,ami egy kicsit drága volt,de megérte),vittem nyáron rengeteget strandra (igaz,az árnyékban voltunk többnyire,de nem csak miatta,én sem akartam egész nap ott ázni.Csak jobb volt a levegőn emberek közt),szeretek vele bevásárolni is.Most már nagyobb így ő is néha választ magának valamit a boltból is,ha lemegyünk.:D

Biciklizek is ugyan úgy,van hozzá gyerek ülés,néha amikor jobb idő van futni is járok.Futó babakocsi,sport babakocsi.Én kifejezetten szeretek sütni-főzni is mióta a gyerkőc mindent megeszik és meg is ehet nagyon sok mindent kipróbáltunk már.Tegnap például házi krémest csináltunk.Ő pacsmagolt egy kis tálban,takarítani kellett utána,de kit érdekel,hiszen még gyerek a lényeg hogy ő is élvezte...:)

Ne aggódj otthon és a szabadban is meg fogod találni azt az elfoglaltságot amit gyerek mellett is tudsz és szeretsz csinálni.

14!

Remélem nincs gyereked, és nem is lesz 🙏

Szerintem kicsit kiforgatjátok a szavait, nem én írtam a #10 vagy #13 választ, de azért nem hinném, hogy koloncként tekint a gyerekére. Csak azt mondja, hogy az élet nem ugyanolyan gyerekkel, mint nélküle, sokszor nehezebb ugyanazokat a dolgokat csinálni babával/gyerekkel, és az igenis fals képet fest a gyerekvállalás előtt állóknak a dologról, ha ezt tagadjuk, sőt, azt állítjuk hogy még jobb is. Nem, sajnálom, nekem az 1 évessel nem volt pihentető nyáron a Balatonon strandolni. Élveztem ennek ellenére is? Igen! De attól még nem volt sem pihentető, sem relaxálós élmény nonstop utána futni és megvédeni a fulladástól. Viszem attól még mindenfelé, de a kávézóban, étteremben is, ha netalán oda evett a fene (azért kerülöm az ilyen szitukat, de nem lehet mindig), nem annyira kellemes egy teli torokból ordító pár hónapos mellett cseverészni a barátnőkkel. Lehet vinni, simán lehet jó élmény is, de messze nem olyan, mint gyerek nélkül. Aki ezt állítja, az szimplán hazudik. És pedig én imádom a lányom, egyáltalán nem tekintek rá koloncként, de azért nem csomagolom rózsaszín vattacukorba az igazságot, hogy bizony azok a dolgok, amiket a felnőtt életemben sokszor élveztem, az gyerekkel együtt ha meg is valósítható, gyakran jár együtt jelentős mennyiségű szívással és közel sem az az élmény, amit előzőleg kaptam.

Ennek ellenére persze ez jó is lehet és persze simán megoldható, mindent meg lehet oldani, amit akar, na meg ha azt várja az ember, hogy ne változzon semmi az életében, akkor tényleg ne vállaljon gyereket, mert ez ezzel jár, csak azért ne támadjuk már le egymást azért, mert nem áradozunk hogy mennyivel jobb programokat szervezni egy kicsi gyerekkel, mint csak felnőtt társasággal, mert azért ez nem pont így van. Mi rendszeresen összejárunk a baráti társasággal, ha ott vannak a gyerekek is, akkor az együtt töltött mondjuk 4-5 órából nettó 1-et ha ténylegesen a barátaimmal tudok tölteni, velük beszélgetni, mert egyébként a gyerekre kell vigyázni és vele kell foglalkozni. Kicsi még, ez teljesen természetes és nem is teher egyáltalán, de ha baráti találkozóra megyek, akkor alapvetően nem az lenne a célja, hogy őt szórakoztassam. Szerintem ezt minden anyuka (és apuka) átéli az élete folyamán, és nem lesz attól sem rossz sem szeretet nélküli szülő, ha bevallja, hogy azért gyerek mellett nagyobb kihívás sok mindent megvalósítani.