Mikor kellenek a szankciòk?

Nekem ez jött be a dobalozasra: egyszer eldobta, mondtam neki, hogy így összetörik és nem fog tudni játszani vele többet. Ha meg egyszer ledobja, el fogom venni. Persze, hogy ledobta. Elvettem, hatalmas sírás. Visszaadni nem akartam, de azt sem akartam, hogy sírjon. Pici sírás után eltereltem a figyelmet. Pár ilyen eset után abbamaradt a dobalozas.

Simán érti már ebben a korban, kb. nálunk is hasonló korú volt a kislányom, mikor ez bevált.

A kukazas is téma volt nálunk. Mivel a családban van egy kukazo kutya, mindig hangosan nevettem, ha a kislányom is nekiállt volna. Mindig megkérdeztem, hogy kiskutya lettél? Én meg legyek a kutya anyuka? Ezen mindig nevetett, aztán egy idő után már magától mondta, hogy nem kutya, nem kukazik.

A kettesé olyan szépen hangzik leírva, és biztos vagyok benne hogy náluk működött, nálunk nem válik be.

Nálunk is elveszem, de nem hatja meg, nem szokott le semmiről. Sőt ha mondjuk krétázott és elkanyarodott a fal felé figyelmeztettem, de folytatta, elvettem a krétát, és megmondtam neki hogy nem szabad és azonnal csinált valamit amit szintén tiltok, pl a radiátor játékkal való püffölése (leveri a zománcot). Szóltam neki hagyja abba vagy elveszem a kisvonatot, rámnéz és mondja hogy "nemnem" (nem nekem tiltja hanem jelzi, hogy nem szabadna) folytatja tovább, elveszem, már rohan a következő célpontra pl a wc felé, beledob valamit, aztán azt halászom ki onnan addig felmászik az ablakpárkányra.

De minden egyes alkalommal mondja nekem hogy "nem" és csakazért is csinálja.

Mostanság kényszerpihenő van, az ölemben kell ülnie, na az kiakasztja, mert menne. Persze az 1 perces kispadra ültetés után ugyanott folytatja, szóval még én se találtam ki mit kellene tenni pontosan.

Egyszer a konnektort piszkálta és akkor ijedtemben rácsaptam a kezére (én ollót dugta bele kiskoromban, és megrázott) utána meg folyton ha "leszidtam" megtiltottam valamit, a kezére csapott 😵 de csinálta tovább... ennek az lett a következménye hogy az utca embere azt hiheti verem.

Ha van bárkinek bármi ötlete... addig is a játék szünet lesz a megoldásom, nincs jobb ötletem.

Az én lányom is ennyi idős, nálunk is az ezredjére elmondott "nem" és a helyzetből való kiemelés (fogom és odébb viszem, terelem a figyelmét) működik. Veszélyes dolognál (pl. konnektorhoz közeledik) felcsattanok annyira, hogy megijedjen, ilyenkor nyilván elsírja magát, én dédelgetve megvigasztalom, közben elmondom, miért nem. Ezek bevésődnek, ritkán vagyok nagyon szigorú, de ezeknél csak keményen.

Illetve az nálunk nagyon jól beválik, hogy sok mindent engedek (szétpakolni, rámolni, hozhatja a zöldséget főzéshez, ő is teregetheti a ruhàt velem), így nincs folyton tiltás, ha mégis, azt is jobban viseli. Másik jó dolog: feladatot adni. Pl. krétával közeledik a bútorhoz, szólok, hogy nem szabad. Utána: "tudod, hova szabad? Megbeszéltük, hogy a papírra, emlékszel? Na gyere, segíts nekem elővenni a papírt!" -és már megy is, és sikerélménye van, mert tudja, hol a papír és megmutathatja, hozhatja. Általában ha kap ilyesfajta feladatot, kevesebb ideje meg ingerenciája van rendetlenkedni. A jó levegőn való lefárasztás is sokat segít, esetleg vidd sétálni sűrűbben.

Nálunk bejött ez nagyon, és utána nem az adott játékon pörög, hogy mikor kaphatja vissza. Ahogy fent írták, kiemelem a szituációbol, elterelem a figyelmet és utána már nem is lényeges a játék.

Sokszor csak figyelmet akarnak ezzel, és ha mondjuk raszansz negyed órát (csak rá), utána mintha kicserélték volna.

Ha nagyon nagy a gáz, ilyenkor szoktam mondjuk valami kelt tésztás dolgot csinálni vele. Elgyurmazik a tésztával az idők végezetéig kb., és közben meg együtt vagyunk, feltöltődik, játszik.

2-es voltam