Megéri gyereket vállalni a mai világban? 👶🏻

Anyagilag egyértelműen nem éri meg, érzelmi részről pedig változó. Attól függ ki milyen beállítottságú.

Az első baba érkezését nehezen éltem meg. Már a gyermekágyat, a saját testem változásait és azt, hogy nekem kvázi nem lehetnek igényeim akkorsem, ha egyébként egy nagyon támogató férj állt mögöttem. Szóval... amikor az tesz boldoggá, hogy a férjem hazaér és én elmehetek az Aldiba bevásárolni egyedül fél órára, akkor már baj van szerintem. :D De ilyesmi "énidőkben" gondolkodtunk egészen gyakran, csak hogy kapjak vissza én is egy picit a szabadságomból.

Aztán szép lassan visszatértünk a mindennapokhoz (eljártunk mindenfelé, ahogy korábban is még baba nélkül), csak már hárman, megszoktuk és elkezdtem gyakrabban meglátni a szépségeit az anyaságnak, nem csak a nehézségeire koncentráltam.

Na amikor megérkezett a második baba, akkor ismét visszatért a pokol. Mostmár, hogy a kisebb is 3+ éves, szerintem nagyon jó, lelki értelemben mostmár azt tudom mondani, hogy megérte, de az eleje, az alkalmazkodás, a sok bizonytalanság, a saját testi fájdalmaim, stb. okozott jó néhány átsírt napot.

Összességében mindkét gyerkőcnél az első félév volt mondjuk nehéz, amíg minden téren berendezkedtünk (fejben is) arra, hogy már egyel többen vagyunk és ez így is marad. De sosem adnám őket semmiért, úgyhogy természetesen azt mondom, hogy megérte.

Megéri? Már a kérdés is furcsa eleve.

Tudom kevesebb pénz marad másra. De nem lehet összehasonlítani semmivel. Nem kézzel fogható értéke van..... Nem a csok miatt szültem......

[link]

[link]

[link]

Lehetne még jó pár ilyen esetet felsorolni. Nekem nem éri meg.

Ráadásul ez nem is neveléstől függ, mert ismerek olyat, aki a szívét-lelkét beleadta a gyereknevelésbe, a gyereke mégis a rehabon van drogfüggőként. Bárkinek lehet ilyen gyereke, ha rossz társaságba keveredik. Mindegy, hogy neveled, mert nem attól függ. Nagyon naiv, aki csak a szép dolgokat látja, meg azt hiszi, hogy majd a gyereke mindig a támasza lesz.