Sokkal nehezebb két gyerekkel, mint egyel? A kicsim másfél éves és gondolkozunk a tesón. Tapasztalatok?

Volt egy ugyanilyen kérdés pár nappal ezelőtt.Itt írtak rosszakat is,jókat is:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Én több ok miatt nem vállaltam be, nálunk 9 év a korkülönbség.

Engem ne győzőtt meg:

-egyszerr letudjuk

-tudnak együtt játszani

-otthon lenni 3-4 évig

Amikor fiam kicsi volt a párom nagyon sokat dolgozott, külföldre járt, sokat voltam vele gyedül. Borzasztó rossz volt.

Dolgoztam 6 évet, most jó megint itthon lenni.

Teljesen jó, attól még a fiam nem volt elárvult egyke.

Mindenki döntse el maga és akkor szüljön másodikat, ha tényleg késznek érzi magát rá. Soha ne más maitt.

Sokszor úgy érzem hogy Hawaii lenne. Mi is így terveztük, 14 hós volt a lányom mikor terhes lettem. Szerintem sok függ attól hogy milyen az első gyerek, mármint milyen természetű. És fel kell készíteni az elejétől bevonni, már a terhesség alatt is. Hülyén hangzik, de ilyen kicsi is megérti. A lányom megértette, és most is tudja azokat amiket akkor mondtam neki. Mikor megszültem, tudta hogy kórházban vagyok, hogy majd jövünk haza, hogy mit csinálnak a babák, hogy anya cicijéből esznek, stb. Már terhesen elmagyaráztam, megmutattam neki.

21 hónap van a lányom és az ikrek között (fiúk, 5 hetesek ma), benne vagyok a témában, de megoldható, csak szervezés és napirend kérdése. A nagyéhoz próbálom igazítani a kicsiket, nekik még nincs ugye, de majd az is alakul. Néha diliház, főleg mikor a nagynak mesélek elalvás előtt (nálunk ez déli alvás előtt van, nem este), mert van hogy a kicsik meg a kezemben vannak közben hogy csend legyen, de az máshol is van, ahol több pici van. Sírnak is, de melyik baba nem sír? És egyedül vagyok velük délutánig általában.

Én most sem csinálnám máshogy, de szerintem nézd hogy milyen típus a nagy, hogy te mit szeretnél és mit bírsz, aztán dönts.

Sok boldogságot!

Második válaszoló vagyok megint.

Én az első néhány hónaptól féltem nagyon, ehhez képest ekkor semmi gond nem volt. A pici jórészt csak alszik, egyáltalán nem zavart be a nagy napirendjébe. Kb fél éves kora után jöttek a problémák, mikor már ő is sok foglalkozást igényel. De tényleg igaz, hogy mindent meg lehet oldani. Persze könnyebb, ha van segítséged (nálunk sajnos sehol senki) és igaz, az sem mindegy, milyen a gyerekek alaptermészete. Nálunk a nagy borzasztó eleven és állandó társaságot igényel, viszont szerencsére a pici sokkal türelmesebb. Így azért könnyebb. Még annyi, hogy kis lakásban élünk, a fiúk (fél év után) közös szobában, de nem zavarják egymást, jól megvannak.

Nem kell félni tőle, ha kis korkülönbséget szeretnétek, akkor vállaljátok nyugodtan.