Mikor érdemes a babát külön szobába szoktatni?

Ezeket mind neked kell eldonteni. Ha nem vonz a kulon szobaba jarkalas, es nem jelent gondot senkinek, h egy szobaban alszotok, akkor miert szeretnel valtoztatni ezen?

Szivesen elmeselem, nalunk hogy zajlott ez.

11 honapos koraig egy agyban aludtunk, a ferjem viszont kulon szobaban, hogy kipihenhesse magat ejszaka.

Hianyzott a ferjem, a lanyom pedig nem aludt el ugy, ha mindketten mellette fekudtunk, en emiatt dontottem a kulon szobaban valo altatas mellett 11 honapos korban. 6 honapos koraig jo alvo volt, utana folyamatosan romlott ez a dolog, 11 honapos korara odaig jutottunk, h altatas utan nem engedett ki maga mellol, azonnal felriadt, hiaba probaltam ninja modjara kiosonni. Ez is egy plusz ok volt az alvas valtoztatasra. Egyebkent rengeteg anyukatol hallom, hogy 6 honapos kor utan vmi tortenik, ami “elrontja” vmilyen modon az alvast.

A kisagyba szoktatas nem volt egy leanyalom. Sirt, a szivem megszakadt, hiaba vigasztaltam, csak felhergelte magat. Kb. 3-4 nap volt, mire megszokta. Most 2 eves, azota is a kisagyban, kulon szobaban alszik, ejszaka 2x kell atmennem hozza.

Nalam a fent leirt okok nagyon nyomosak voltak arra, h kisagyba, kulon szobaba koltoztessem. Ugy gondolom, ha nincs ra nyomos indokod, akkor ne valtoztass. Az alvasa folyamatosan valtozni fog, var meg ratok 2 szeparacios szorongas is (6-12 ho kozott az egyik, es 1,5-2 eves kor kozott a masik), ezeket mi egyutt alvassal eltuk tul.

Edesanyaink korosztalya mond rengeteg karos tanacsot, persze joszandekbol, tipikusan ilyen a “majd nem tudod kitenni a szobabol, agybol” szoveg is. Barmin tudsz valtoztatni, barmikor, ha kovetkezetes vagy. Sztem igazodj a gyermekedhez, es hagyd, hogy az osztonod iranyitson, veletlenul se hallgass olyan tanacsokra, amik a jovot akarjak megjosolni a gyerekeddel kapcsolatban.

A környezetünkben rengeteg kisgyermekes család van, rokonok és barátok között egyaránt. Náluk általában ott, ahol a baba születése óta egy szobában aludt a szülőkkel és később szoktatták át a sajátba, mindnek egytől egyig megborult az alvása, hónapokig, egyiknél majdnem egy évig küzdelem volt minden egyes altatás,mert nem volt hajlandó a baba egyedül aludni. Amikor nagyobb lett a gyerek, akkor pedig az lett a gond, hogy folyton átmentek a szülőkhöz a gyerekek aludni, és hiszti volt, ha nem maradhatott ott a gyerek. A legjobban azok szenvedtek később, akiknél egy ágyban alvás volt. Három ilyen család volt, abból mindhárom esetében az apa végül kiszorult a szobából, mert ahogy cseperedett a gyerek, vagy gyerekek, már lehetetlen feladat volt számukra a pihenés éjjel. A három családból most kettőnél válnak a szülők, egy esetében pedig válságban van a házasság (ez nem feltétlen van így mindenhol, de a mi környezetünkben ez a tendencia sajnos).

Ott, ahol pici korától fogva külön szobában aludt a baba, nem volt ilyen gond és általában gyorsabban megtanulták, hogy hogyan kell maguktól visszaaludni, illetve egyébként elaludni.

Mi ezekből kiindulva kezdetektől fogva külön szobában altatjuk a gyerekünket. Az első néhány nap nehéz volt, sajnáltam őt, hogy nincsen velünk és, hogy egyedül alszik. Mára viszont annyira megszokta, hogy este csak a saját ágyában alszik el és zavarja, ha bent van nála valaki, amikor ő aludna éppen. Egyébként 8 hetes kortól 1x kelt éjszaka (amíg kisebb volt a gyomra, gyorsabban megéhezett, ezért kelt), 6 hónapos kora óta átalussza az éjszakát (este 6-tól reggel 6-ig alszik). Most 13 hónapos, magától alszik el, kialudtan ébred nyugisan reggel. A férjemmel mindketten mi is tudunk rendesen pihenni éjszaka. Azt nem tudom, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy a most úton lévő második baba esetén is így fogunk eljárni.

Hogy nálatok mi a jó megoldás, azt csak te, ti tudhatjátok.

4-es, én ezt teljesen vegyesen látom a környezetemben. Ahol külön voltak piciként a gyerekek, ott most rendszeresen átjárkálnak, mióta lekerült a rács, pedig már kisiskolások, illetve egy másik családnál mér azóta felnőttek. De látok olyanra is példát, amit te mondasz az együttalvásról, hogy senki nem tud nyugodtan aludni, küzdelmesek az esték, és a szülőknek nem nagyon jut idő magukra.

Nálunk nagyon bejött, hogy piciként együttaludtunk velük az első ébredéstől (így volt időnk már akkor is kettesben is), és mikor úgy éreztük, hogy megértek rá, akkor tettük őket külön. Nincs átjárkálás, ügyesen alszanak. Szóval azért nincs kőbe vésve, hogy az együttalvásnak ez lesz a következménye.

Ez gyerek/szülő függő.

Fiunk az első naptól a mi szobankban van. 1 evig köztünk is aludt. Most 3.5 éves és az ágyába nem hajlandó elaludni, pedig már a 3.ágynál tartunk, amit ő választott. Elalszik köztünk, majd en teszem át ha elaludt. Ha éjjel ébred akkor sem alszik vissza, jön közénk. Én úgy érzem, nagyon elcsesztük.

Lanyom 1 éves. Ő az első naptól külön ágy, külön szoba. Inkább járok át hozzá óránként ha olyan éjszaka van, de nem szokik közénk.

Ezt nem lehet általánosítani. Aki a kezdetektől külön alszik, az azért, mert nekik így megfelel. Aki egy szobában, annak meg így kényelmes. Ha nektek könnyebb, hogy egy szobában vagytok és nem akarsz átmászkálni, akkor miért raknád át? Majd érzni fogod, hogy mikor lesz itt az ideje.

Nekem 3 gyerekem van, mindhárom külön van a kezdetektől, de csak azért, mert én nagyon rossz alvó vagyok. Ha csak megfordul, már felébredek. Így meg csak akkor ébredek, ha hangot ad ki, sír, vagy nyüsszög, de még a halk gügyögést is meghallom. Annyi, hogy mindig nyitva van a kisszoba és a hálószoba ajtaja.