Akik visszamentek dolgozni, hogy viseltèk az újabb babázást?

Hát, én 31 évesen nem mennék már vissza gyerek előtt. Akkor megint le kell dolgozni egy évet a gyedhez, aztán ha csak 1 év múlva akarsz visszamenni, akkor már 33 leszel, mire elkezdhettek próbálkozni, ha nem jön, akkor lassan azon kapod magad, hogy 35-36 vagy és tesó még sehol.

Szerintem a korkülönbség is nagy lesz.

A lányom 13 hónapos korában mentem vissza dolgozni, és nagyjából ebben az időben is kezdtünk el próbálkozni a tesóval. Nem jött egyből, pár hónapig kellett rá várni, de így kereken egy évet tudtam dolgozni mielőtt ismét eljöttem szülési szabira.

Én nem bántam meg. Nehéz volt összeegyeztetni a munkát és a gyereket egyben, ez tény, de ez ugye akkor is nehéz, ha az ember megvárja az ovis korát. Nekem viszont az fontos volt, hogy mire megszületik a kicsi, a nagy már rééégóta járjon bölcsibe, már az legyen neki az alap, a megszokott, a normális, hogy nehogy azt érezze, hogy lepasszolom a kicsi érkezése miatt vagy hogy akkor kelljen egy ovis beszoktatással meg a közösségi betegségekkel megküzdeni, amikor ott van egy újszülött is mellettem. Plusz igen, azt is figyelembe vettem, hogy így, hogy bölcsibe jár, a kicsi is megkapja legalább a nap egy részében azt a kizárólagos figyelmet, amit a nagyobbik kapott születésekor. Ebből a szempontból, emiatt ez így könnyebb.

Más kérdés, hogy két gyerekkel, még ha az egyik közösségben is van hétköznap, sosem lesz olyan mágikus és pihentető és varázslatos a babázás, mint eggyel volt. Nem azért vagyok fáradt vagy kimerült, mert megszakítottam a gyedet dolgozással, az mondhatni pihentető volt, mert addig is kicsit kiszakadtam a mindennapi gyereket érintő monotonitásból (lehet utálni ezért, vállalom), volt felnőtt társaságom, más problémáim, amik a gyerektől függetlenek voltak, felnőtt életem, okom arra, hogy reggel csinosan felöltözzek meg ilyenek. Ez nekem inkább segített és jót tett. Na meg anyagilag is, ugyebár, nem mindegy. Menet közben fizuemelés, satöbbi, nyilván abból számolt újabb CSED, stb. De attól még nem lett könnyebb a második gyerekkel a babázás. Főleg, hogy amúgy a nagy is még ébred éjszakánként és még ő se szobatiszta, nagyjából a terhességem olyan 24. hetéig még szoptattam is, szóval akárhogy is nézzük, nem érzem azt, hogy teljesen elszoktam volna ettől a dologtól, ez munkától független szerintem. 3 hetes a pici, én őszintén szólva örülök neki, hogy volt egy kis "szünetem" az állandó babázásban, de én alapból ilyen személyiség vagyok, aki szeret sokmindennel foglalkozni egyszerre, nekem mentálisan sokkal megterhelőbb ha egy dolog van az életemben állandósulva és azon kívül semmi más nincs, szóval én ezt is belekalkuláltam a döntéseimbe.

Szerintem nincs jó döntés itt, mindenhogy szívás és nehéz. Te tudod, hogy neked mennyire hiányzik a munka és mennyire lenne nehéz még 2-3 évet megszakítás nélkül csak otthoni teendőkkel foglalkoznod.

Én legfőképp azt tartanám szem előtt, hogy mennyi korkülönbséget szeretnék a gyerekek között, illetve másodszor azt, hogy van-e anyagilag lehetőség arra, hogy a gyerek 3 éves koráig gyes-en maradhassak.

Én egy évre (tervezetten) nem hiszem hogy visszamennék, ha csak annyi lenne az indok, hogy hiányzik a munka. Igazából egy évre visszamenni úgymond a munkahelynem se annyira jó (bár ezt munkaköre válogatja).

én visszamentem 1 évre 6 órában és szuper volt igy, mert nagyon vágytam a közösségre, munkára

biztos hogy megzakkantam volna ha egyben nyomok le itthon 4-6 évet

(a második elsőre összejött ezért lett csak 1 év )

elsőnek csak annyi hogy ha ugyanaz a munkahely, akkor kapod az ellátásokat rendesen, nem kell 1 év...

utolsó vagyok

most sokkal jobbsn birom a babázást, de a nagy folyton beteg, igy nyilván nem egyszerű

nem egyszerű, a mi csoportunkban 3-an voltunk akik terhesen/3 hos babával szoktattuk be a gyereket és nem volt "rosszabb" a helyzet mint a többieknél

mondjuk az én lányom volt bölcsis előtte, de nyaron otthon volt velem

sokat beszélgettünk , 3 évesen már jobban megértik