Mikor lesz konnyebb a gyerekkel?

10 és 12 évesek. Az éjszakát átalusszák, elmondják, ha bajuk van, és elvannak egyedül. De ettől még iszonyat nehéz velük.

Szerintem minden kornak megvan a maga nehézsége, felesleges összeméricskélni őket.

Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Itt is érvényes.

A fiammal kommunikációs szempontból hároméves kora körül lett határozottan könnyebb. Azóta nem kel fel éjjel, teljesen szoba- és ágytiszta, nem sír mindenért, mondja, mi baja van. De van ezek helyett más :)

A lányommal minden könnyebb eddig, mert vagy én vagyok rutinosabb, vagy ő tudja jobban kifejezni a szükségleteit. Vele kezdettől egyszerűbb.

Az a nehéz, amit nehézségnek élsz meg.

A kisgyerek kis gond..... mondást sem szeretem. Egy gyerek nem gond. Vannak velejáró dolgok, amiket nehézségnek élhetsz meg, de mindig éppen az aktuális élethelyzet a legnehezebb, amire pár év múlva már csak legyintesz.

Az én kedvenc mondásom az, hogy egy valami állandó, az pedig a változás. Semmi nem tart örökké. Az aktuális nehézség elmúlik és majd jön helyette valami más. Én ezt élem meg nehezebben, te azt, így nincs értelme hasonlítgatni.

Én pl. iszonyat nehezen éltem meg a nem alvós éjszakákat, így mondjuk a dackorszak lehetett bármilyen durva, nekem felüdülés volt, mert akkor már aludt éjszaka. Másnak nem alszik és egyiket sem tudja jól kezelni, a harmadik meg mindkettőt jól kezeli.

Próbáljd meg ne csak a nehézségekre koncentrálni, hanem a szépségeket is meglátni. Nekem ez segít. Ahogy nyílik az értelme, egyre okosabb és ügyesebb, az valahogy ha nem is ír felül egy nehéz éjszakát, de egy picit tompítja a negatív érzéseket.

A magunk tapasztalatai alapján hülyeségnek tartom, hogy kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, nekem hétről hétre könnyebb volt, ahogy egyre okosabb, ügyesebb, önállóbb lett a babám, ma már 13 éves nagylány, és bár kamasz, hihetetlen kényelmes mégis, mert már nagy, és szinte mindennel egyedül boldogul, néha rugózik az agyunkon persze, de ez korosztályos, és saját magán is észreveszi, ha kicsit kifordul magából.

Ő 3 hetes korától aludta át az éjszakát, viszont fél éves korától a fogakkal küzdött, és jöttek az álmatlan sírós éjszakák, az egész fogzás alatt nagyon kimerült voltam, az nem szépül meg utólag. :D A sok átvirrasztott éjszaka.

Nekünk az volt a megváltás, mikor a fogzás véget ért, onnantól csak ha beteg volt, akkor volt kicsit nehezebb, az éjszakák miatt, amúgy meg minden szép és jó volt.

Most újra babát várok, kicsit izgulok, hogy ennyi év után, elölről kezdve, hogy fogom viselni a "kiképzést"... :D