Mennyire volt nektek kimerítő/nehéz az első pár hét vagy hónap a babával? Túl lehet élni a kialvatlanság mellet is? Volt segítségetek?

Az első pár hét brutàl nehéz volt éjszaka, mert sokszor felkelt a fiam, és nem akart visszaaludni, ébren volt 1-2 órát, és én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva, hogy êjjel 2X1-2 órát ébren legyek, nagyon megterhelő volt fizikailag és lelkileg is. Sokszor kiakadtam, sírtam is, hogy nem bírom :D

A nappalok nem voltak gàzak, mert akkor még sokszor aludt. A férjem amúgy segített, járkált ő is a babával, dehát anyatejes volt, engem akart legtöbbször. A fürdetés kizàrólag az ő dolga volt.

Segítségem annyira nem volt, anyósom pakolt néha hétvégén kaját, de napi szinten nem tudtam senkit megkérni, hogy segítsen vagy vigyàzzon a babára 1-2 órát.

Túléltük, jön a következő :D

9 honapos a fiam..az elso 3 honapot csak tuleltem..

Nem tudom hogy sikerult,mert irto nehez volt....a ferjemmel meg jobb a kapcsolatom mint a gyerek elott,maximalisan belead apait anyait a nevelesbe...

Ferjemen kivul mas segitsegem nem volt,most sincs.

Nem az első pár hét a nehéz szerintem, hanem amikor a baba fejlődése rohamtempóban megindul. 2 hónapos a kicsi, esténként általában 1, nagyon max 2 alkalommal ébred, bőven ki tudom aludni magam mellette. De a nagyobbik gyerek is ilyen volt születésekor, kb 4 hónapos koráig, akkor "romlott el". Akkor kezdődött egy intenzív fejlődési szakasz, amikor nekilátott elsajátítani egy rakás mozgásformát szép sorban, növesztett magának pár fogat, időközben egy szeparációs szorongás is befigyelt, szóval egy fél éven át úgy 20 percenként ébredt éjszaka, majd utána még egy évig olyan éjszakánként 4-6 alkalommal. Na az bizony vacak volt, nem hazudok. Cserébe addigra már azért elég jól belejöttem ebbe a babázósdiba, szóval bár mindig változott valami, nem volt mégsem olyan drasztikus vagy erős a változás, mint újszülöttként. Mert ott meg az a legnehezebb szerintem, hogy megszokd az új életet, a babát, a mindennapokat már eggyel többen, mint korábban. Megismerni a bajait, mikor mit szeretne, mire lenne szüksége. Ez a gondolatolvasósdi a nehéz a legelején, szerintem.

Persze én szerencsés vagyok, egyik lányom sem hasfájós vagy beteges, a szoptatással sincs gondunk, szóval én emiatt könnyen beszélek. Nyilván akinek ezek bármelyike nem áll fenn, ők ezt teljesen másképp élik meg. Sajnos előre nem tudhatja az ember, mit dob a gép.

A szülésből mindkét alkalommal hamar felépültem (természetes szülés, egyszer minimális gátsérüléssel, másodszorra már sérülésmentesen, szülés után közvetlenül is már nagyon kis virgonc voltam), a testem is elég gyorsan visszaállt a régibe. A férjem igazi apa, bőven kivette, kiveszi a részét a mindennapokból. Főleg most, hogy még nagyon kicsi a kicsi, még éli a negyedik trimesztert, éber pillanataiban erősen rám van cuppanva, szóval a nagyobbikkal kénytelen ő foglalkozni többet. A kapcsolatunk normális maradt, sőt :) Nem mondom, hogy nem változott, mert azért nyilván gyerek mellett képtelenség annyit foglalkozni a másikkal, mint gyerekek nélkül, de továbbra is kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatunk van, ahol igenis igyekszünk időt találni egymásra és az értelmes beszélgetésekre, a csókokra/ölelésekre(/egyebekre), szóval működik nálunk a dolog.

Nekem is császármetszésem volt már 13hónapja.Nekem édesanyám jött két napra (főzni+sütni pont karácsony előtt voltunk,hogy én csak a picivel foglalkozzam) sajnos nemlaknak közel.A párom családja itt van,de azt hadjuk is!De igazából párommal mindent megoldottunk sokat segített-segít is egy rossz szavam nemlehet rá.hát igen az alvás.....hmmm...mi is az 😂 kb.az első 6hét volt nagyon kemény aztán szépen beállt a rutin.simán túl lehet élni mondom én aki imádott aludni,de már annyira megszoktam a kevés alvást,majd mikor elkezd mászni és elindul atya gatya nincs megállás akkor meg azért leszel kimerült,de minden mosoly olyan mint a duracel elem teljesen feltölt 😊

A házasságunk megingot ezt nem szépítem!A pici előtt férj és feleség voltunk most már anya és apa és teljesen elhanyagoltuk egymást!de a nagy szerencsénk,hogy mindennel jobban szeretjük egymást így helyre rázódtunk 😊

Mindketten hallucináltunk a fáradtságtól.

Nem hiszem, hogy túl sokan belehaltak volna a nehézségekbe

Iszonyatosan nehezen viseltem az első 3-4 hónapot. Cserébe viszont olyan gyorsan elmúlt, mintha csak pislogtam volna egyet. :) Az első 6 hét konkrétan mintha meg sem történt volna. Szerintem végig félálomban voltam, azért fogja fel így az agyam.

Nem volt jó szülés élményem, eszméletlen fáradtan jöttem haza a kórházból, gyorsan épültem testileg (természetes szülés), de azért a gátsebem kényelmetlen volt és úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak, kibeleztek, nem tudom... Durván beütött a hormonfröccs és ott volt az új helyzet. Családdá kellett válnunk, megtanulni az új szerepeinket, csapatként segíteni egymást, kitalálni miért sírhat a babánk, stb. Kialvatlanság, küzdelem a szoptatással, cikázó gondolatok, hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint régen, fúú. Volt azóta szepa, fogzás, mozgásfejlődés, meg minden, fárasztó és néha zombiüzemmód, de egyik sem volt annyira durva és összetett, mint az eleje.

Előtte is jó volt a kapcsolatom a férjemmel, de az, hogy ennyire mellettem volt, ennyire tudtuk segíteni egymást és az, hogy családdá alakultunk, valahogy mégjobban elmélyítette az egymás iránt érzett szeretetünket és tiszteletünket. A kislányom türelemre tanít, türelmesebb vagyok a férjemmel is, megtanultunk mégjobban kommunikálni, hatékonyabban összejátszani. A megszokott kapcsolatunk kiegészült valamiféle cinkossággal is, nehéz ezt megmagyarázni.

Viszont azt már tökéletesen érzem, hogy egy alapból sz*r kapcsolat miért nem javul meg biztosan egy babától. :)

Az első hetek, hónapok eléggé könnyűek voltak. Az elejétől 1x kelt a baba, evett és aludt is vissza azonnal. Utána volt 6 hét, amikor átaludta az éjszakát. Utána megint kelt 1x enni. Aztán elkezdte azt, hogy éjszaka a cumit vissza kellett adni neki. Egy éjszaka 2-3 alkalommal is.

Még ezt se nevezném annyira durvának.

Most lesz 8 hónapos, most van mögöttünk 1 hónap éjszakázás. Kemény volt. A férjem segített sokat. Mozgásfejlődés miatt van szerintem. Folyamatosan ébred éjszaka, mocorog, fel akar ülni, dobálja magát.

Az elején nem pihentem sose, amikor nap közben aludt, akkor nekiálltam takarítani, mosni, mindent csinálni. Így kimerült voltam. De aztán leszoktam róla, hogy mindig minden patent legyen. Így sem szalad a ház, de ha a mosást csak délután indítom el, vagy csak este van elindítva a mosogatógép, nem dőlök a kardomba.

8-as-nak...

Akkor nem csak en erzem igy...probalok visszaemlekezni az elso hetekre es egyszeruen fogalmam sincs mik tortentek akkor.szerintem robot uzemmodban voltam.