Másnak is így visít, sikít, hisztizik az 1 éves gyereke? Ez dackorszak?

Ez az szerintem is.

Lányom 2 éves lesz pár nap múlva. kb fél éve kezdte, azóta csak rosszabb lett. Most konkrétan az egész napot képes végigvisítani.

Ha fáradt, na akkor meg mindennek vége.

Engem leugattak itt gyakorin, hogy másfél évesnél még nincs dackorszak :D

Aztán egy másik kérdésnél mindenki azt mondta h de ez már az.

Védőnő azt mondta 9 hónaposan már kezdődhet.

Nem tudom hol az igazság, de az biztos h úgy viselkedik a kislányom, mint egy dackorszakos.

Hétfőn kezdődik a bölcsis beszoktatás, hát már nagyon várom, nehéz ha egész nap kiabálnak veled…

Ugyanez van az én fiammal is. Azért ritkán tart hosszabb ideig, de azért előfordul. A "nem szabad" dolgokra van nálunk a legtöbbször, vagy ha nem akar valamit csinálni amit kell, pl öltözködés, altatás.

Lehet hogy még nem dackorszak de ez is rossz.

Szerintem teljesen mindegy milyen nevet adunk neki, a lényeg hogy már fejlett annyira a tudata, hogy értésedre adja az akaratát. Pl. nem akar öltözni, pelust cserélni, nem akarja lerakni a kezében lévő akármit, nem akarja otthagyni a játszóteret, stb. Úgy kommunikál, hogy sír és ellenáll.

15 hónapos a kislányom, kb. 10 hónapos kora óta csinálja ezt. És még nagyon sokáig fogja is. Meg lehet szokni. :)

#4

De jó neked, ha te meg tudod szokni.

Én egyre rosszabbul viselem. Mondjuk mellé nem is alszunk...

Olyasmi, az én fiamnál is volt egy ilyen időszak. Ő most 2,5 éves, már sokkal jobb a helyzet. Vannak hisztik, de már értelmesebb, lehet rá észérvekkel hatni, ő is jobban ki tudja fejezni magát, türelmesebb lett.

Mondjuk ez még más, mint a dackorszak. A 1,5 éves azért csinálja ezt, mert még nem tart ott értelmileg, hogy felfogja, miért nem lehet úgy, ahogy ő elképzelte. Nem tud jól kommunikálni sem még, ráadásul ennyi idősen azt hiszi, te anélkül is tudod, hogy ő mit szeretne, hogy ő azt mondaná. Így "jogosan" borul ki, amikor mégsem az történik, amit ő akar.

A dackorszak később van. Ott is arról van szó, hogy nem tudja az akaratát szabályozni, de ott már egy tudatos "manipuláció" társul ehhez. Érti, hogy miért nem szabad, csak nem tudja elfogadni. A 1,5 éves még nem manipulál, egyszerűen csak kiborul.

Nálunk az a slussz poén, hogy senkinél nem csinálja, csak nálam és a férjemnél. Mi már úgy csináljuk, ahogy a 8-as írta. A pillanat töredéke alatt ordít torkaszakadtából, ha nem az van, amit ő szeretne és tépi/tekeri ki magát a kezemből.

A nagymamáknál és egyéb rokonoknál, barátoknál egy angyalbögyörő, tudomásul veszi hogy ez van és ha alakul is valami hiszti kezdemény, tök könnyen hagyja terelni a figyelmét és csírájában elfojtják. Nincs ezzel semmi gond, csak hót gyökérnek érzem magam ilyenkor, hogy mindenkire "hallgat" a gyerekem, csak rám nem... Más is tapasztal ilyet?