Hogy engedjem el a pánikot?

Bakker, azért van különbség aközött, hogy egyik napról a másikra kizárja a 6 éve bent tartott kutyát és szerencsétlen megfagy éjjel, meg aközött, hogy az 1 hónapos baba sír a biztonságos, meleg kiságyában 3 percet, mert az anyukája éppen a tesójával foglalkozik esetleg. Ne legyetek már hülyék.

Az égvilágon semmi baja nem lesz annak a kisbabának, nem arról van szó, hogy órákig akarja sírni hagyni éhesen a saját kakijában fetrengve. És nem, nem fontosabb ő mint a nagy, egyformán fontosak. Anyuka ítélőképességére van bízva, hogy ÉPPEN abban a pillanatban melyiket helyezi előre. Értsd, a kicsit nem fogja eldobni pl szoptatás közben azért, mert a nagy inni kér, hanem szépen megvárja az etetés végét és nem hal szomjan. De a nagyot sem fogja pl fürdetés közben a csúszós kádban egyedül hagyni, ha a kicsi felsír. Maximum annyi történik, hogy a baba is alkalmazkodik kicsit, nem csak mindenki más 0-24-ben őhozzá. Ennek így kéne működnie...