Ki hogy csinálja ezt két gyerekkel?

Szerintem ha apuka otthon van sem lehet mindig ketté szakadni, hogy egyik az egyikkel, másik a másikkal foglalkozik, nem egészséges hosszútávon.

A nagy napirendjét próbáltuk követni, a kicsit meg mindig viszem magammal mindenhova és ő már abba a rutinba nő bele, amit a naggyal megszoktunk. Az eleje baromi nehéz, de idővel kialakul.

Nekem akkor lett könnyebb, amikor a kicsi is megállt már a lábán. Kb. azóta tudunk mindent egyszerre csinálni, amikortól mászni kezdett és egyre több mindent evett, de előtte is beültettem pihenőszékbe, amíg mi ettünk, vagy fürdettem a nagyot, ha sírni kezdett közben, akkor fél kézzel csináltam tovább azt, amit elkezdtem és tudom tudom sz*r anyaság, de amikor pl. ki kellett emelni a kádból a nagyot, megtörölni és öltöztetni, addig a kicsit letettem magunk mellé és "hagytam sírni" beszéltem hozzá, néha megsimogattam, de kettészakadni nem tudok.

Nálunk 2 év van köztük, egy évet itthon voltam egyedül kettejükkel. Beletanultam a multifoglalkozásba. :D Megy az, csak végig kell gondolnod a helyzeteket és a folyamatokat és mindenre kell írni forgatókönyvet, aztán megy az már csettintésre. :)

5 éves gyerekről beszélj. Ennyi idősen azért már illik megfürödni egyedül.

A konyhába pedig kiraksz egy kenőkést, kenyeret, felvágottat vagy amit szeret. Elvileg meg kellene tudni csinálni egy szendvicset.

Nekem a mai napig ez a legnehezebb a kétgyerekes létben. Most 2 és 5 évesek, de még most is van úgy, hogy valamelyikük, valamilyen szempontból hátrányba szorul, ami miatt lelkiismeret-furdalásom van.

Pl. Elindulni valahová: a kicsi sokszor nem szeretne, a nagy meg lelkes. Vagy a nagynak épp programja van, a kicsinek meg alvásideje (és már nem kisbaba, hogy majd eltologatom a babakocsiban)...

A kicsit most kell igazán tanítgatni dolgokra, hogy Ő is önállóbb legyen, készen álljon az óvodakezdésre; de ha a kicsi kap több figyelmet valamiben, akkor a nagy sem csinálja (pedig egyébként már tudja), hogy Ő is megkapja ugyanazt a figyelmet.

Szóval tök jó, hogy más ezt ilyen simán meg tudja oldani; de én bevállalom, hogy sokszor fejtörést okoz nekem a két gyerekem összehangolása. Elméletben megvan nekem is minden, szuperül el tudok tervezni előre; de ott van a gyermekeimnek az eltérő személyisége, az eltérő napirendje, az önálló akarata, az éppen aznapi hangulata...stb., ami azért jócskán meg tudja nehezíteni a kivitelezést...

Nekem 2 évesem meg 2 hónaposom van, jó barátom a hordozókendő meg a leszrom tabletta. Tehát én a gyerekeket helyezem minden elé, ha kifolyik a szennyes a lakásból akkor kifolyik, ha 3 hete rendelt kaját eszünk, akkor az van, ezek mennek a leszrom fiókba. A szabad időkben meg jövök én. Most pl mindkettő alszik, én is pihenek, aludni nem tudok, de jól esik feküdni, és nem fogom feláldozni ezt 3 tiszta tányérért.

A konkrét szituációkban meg mérlegelek. Ha a kicsi tisztába lett rakva, meg van etetve, és biztonságosan fekszik az ágyában, akkor 10 percig ha kell, marad ott sírva, amíg a "nagyot" tisztába rakom, ha kell lemosom, stb. Általában 10 percet kibír azért, ritka, ha nem, most már szívesen nézi a kiságy forgót is. Altatni lehet egyszerre, a kicsi cicin, mellette másik kézzel fogom a könyvet és olvasok. De két oldalról ketten is hozzám tudnak bújni, nem muszáj választani.

Szóval kreatívan meg lehet oldani, nyilván nem könnyű, meg ha férjem tud home officeból akár csak 5 percig segíteni, az is nagy szó, de azért ő általában dolgozik. Ja és szinte mindent rendelünk online, nem cseszek ki magammal, hogy két kicsi gyerekkel szerencsétlenkedjek a boltban, velük mindig a parkba megyek, vagy játszótérre, hogy a nagy tudjon játszani, rohangálni, meg ott tombolhat, ordíthat, nem zavar senkit.