Hogyan tudnék ismét a babámra hangolódni?

A napokban volt egy éves a lányom. Az első három hónap arcul csapott hasfájos volt,nonstop szoptattam. Mire a hasfájás elmúlt,valahogy belejottem,és három hónap után éreztem hogy megjön az anyai ösztön,ösztönösen tudom,mi kell a babámnak. (Nem a szeretetről beszélek,az az elejétől megvan) Egy pár hónapja érzem azt,hogy kezd ez az ösztön cserbenhagyni. Nem tudom miért talán a napok daralnak be, én emg mindig fáradt vagyok,sokszor előfordul , hogy csak a túlélésre hajtok. A férjem reggel hét nyolc között indul,este hat hét között jön meg. Egy kisváros szélén lakunk,errefelé nem sok minden van,de ha lenne is,a babám még kétszer alszik napközben. De nem hiszem hogy a fent leírtak a problémák,ezt inkább csak a körülményeim leírására írtam,ha egyáltalán ez szükséges a kérdéshez. És nem érzem úgy,ha többet pihennek,meg jönne ez az ösztön. Fontosnak tartom leszogezni,hogy pont nem,és pont ez zavar. Mert heti egy délutanom van,mikor kikapcsolodok,bemegyek csak úgy a városba bámulni,vagy elmegyek futni,ilyenek,és vasárnap delott ráadásul mindig visszaalhatok a reggeli szoptatás után,a férjem vállalja a babát.) Tehát van valamennyi pihenésem, még ha a ygerek elottihez képest kevesebb jóval.

Szóval mostanában úgy érzem nem tudom azt adni a lányomnak,ami neki kell,de nem tudom miért érzem így..játszok vele,sokat vagyok vele,de úgy érzem valahogy csak rögtönzlk,nem jön úgy,zsigerből,mint háromtól kb nyolc-kilenc hónapos koráig. Nem tudom megnevezni ezt az érzést,nem tudom mitől van,de úgy érzem,nem vagyok jó anya,kevés vagyok. Hogyan kaphatnam vissza az anyai osztoneim?

Lehet hogy kusza lett,igyekeztem amennyire tudtam rövid is lenni és a lényeget is leírni. A férjem szerint egyszerűen csak fáradt vagyok ( a mai napig maximum hat órát alszom két részletben,de akkor az egy nagyon jó éjszaka volt) De én úgy érzem,ennél többről van szó.