Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Tudom, hogy rossz anya vagyok....

Tudom, hogy rossz anya vagyok. De elegem van olykor az egészből?

Figyelt kérdés

Lassan két hónapos a lombik babám és egyszerűen utálom az anyasàgot . Illetve ez így nem pontos. Utálom azokat a napokat, mikor nem alszik, mikor front van és egész nap nyűgös, bolondul mindenen, bármit csinálok, bármivel nyugtatom csak még jobban belelovalja magát. Nem tudunk vele kimozdulni, max az utcán sétálunk vele, pedig annyi szép hely van a környéken, ahová kocsival, babakocsival el lehetne menni. De a hálószobán kívül nem marad meg sehol. Arról már nem is álmodok, hogy a szüleimhez ellátogassunk, vagy idővel hosszabb kirándulásra menjünk. Nem tudom fog-e ez változni,mert jobb napjain egy édes, gyönyörű kislány, de néha maga a sátán, ha jön pl egy front.

És utálom ezeket a napokat mert pihenni sem lehet tőle éjjel.

Én várok el túl sokat a gyerektől, vagy én vagyok túl türelmetlen és lesz ez jobb is, vagy ez már így marad? Be vagyok "zárva" vele a szobába és semmit nem tudok tőle csinálni. Nem így képzeltem el az anyaságot bevallom.


márc. 9. 18:46
1 2 3 4 5 6 7
 61/65 anonim ***** válasza:
100%

Nem.olvastam el a válaszokat,nagyon sok van,nincs rá időm

Viszont

.14 hónapos a lányom

Még mindig istentelen nehéz. Most ott tartunk hogy már jár,és ha le merem tenni a seggem,mászik rám,nyuszog. Egy pillanat nyugtom nincs

És ez így volt mindig. Az elején kolika,utána fogzas,stepa,holdallas,isten tudja mi. A jó isten energiája és türelme nem elég. Nagyon nehezen viselem az alvashianyt,az állandó készenlétet,azt hogy nem tudok egy rohadt kávét nyugton meginni,mert bár beteszem addig a ajrokaba,de addig is nyuszit mint akit nyuznak. Szeretnék olvasni,tanulni,aludni,csak úgy bambulni ki a fejemből,fogni magam és elmenni erre arra,amikor akarok. Megszűnt a szabadidő,szabadidő morzsak vannak,ami nem ugyanaz,és nem tervezhető. Ha hazajön a férjem,átveszi,de ez mára nap végén van,mire én úgy érzem ledralatak loncshusnak. Semmi energiám agyam semmihez

Nagyon negatív lett,én imádom a lányom,de egy otvar nagy kamu hogy tudja mit vállal az ember. Én nem tudtam,nem erre számítottam,és azt is tudom,vannak eszik alszik elvan elnézését babák gyerekek. Az enyém nem ilyen. Két gyereket akarunk eredetileg,de én örülök,ha ép ésszel kibírom ezt

Tévék nincsen, a férjem nem akar,de gondolkodom,húgy beszélek egyet,hiszen a férjem csak egy órát van vele egy nap,míg én atobbit. Leteszem elé ha úgy van,mesét nyomok,én meg összeomlik kicsit a fürdőben addig. Jó lenne sokszor.

ápr. 24. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 62/65 anonim ***** válasza:
56%
Utolsó: Es mi lenne ha férjeddel beszélnél hogy többet segítsen, ha már együtt akartátok?
ápr. 24. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 63/65 anonim ***** válasza:

Segít,de már kevés. Egesz nap.dolgozik,estére ér haza

.olyankor átveszi de én már olyan vagyok mint akit agyonvertek ötször

Másrészt is fáradt,neki is kellene énidő. Nem várhatom.el tőle hogy amikor itthon van nonstop a gyerekkel foglalkozzon..nagy kertünk van,O tartja rendben ez a hétvégi feladat.

Mi T írtam,vannak ugyan szabadidő morzsak de ez nem ugyanaz. És 14 hónap.nem alvás is kicsinál.

Én kevésbé bírom azt,hogy nem kell vagy inkább nem tudom az agyam úgy használni,mint előtte (napi szinten használtam két idegen nyelvet is) most meg sokszor egy ép mondatot osszerakni nehéz estére. Nagyon megváltozott az életem,és sokkal nehezebben viselem,mint gondoltam hogy fogom.

ápr. 24. 16:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 64/65 anonim ***** válasza:
Kedves utolsó válaszoló,együttérzek veled 🥰 arra nincs lehetőség h bölcsibe add a babát? Én Svájcban elek, itt mindössze 3 hónap anyasági segélyt kapsz az államtól, utána menni kell vissza dolgozni. Ez gázul hangzik es időnként nehéz is, de legalább nincs az, hogy otthon becsavarodsz a gyerek mellett. Én most részmunkaidőben dolgozom, babysitter es a férjem is vigyáz időnként a gyerekre, plusz Nemsoka kezdi a bölcsit is. Most 6 hónapos a kisfiam. Neked nem lenne arra lehetőség, hogy kicsit leadd valakinek a babát? Nagyszülők, stb? Vagy bölcsi? A tv vásárlás egyebkent jo ötlet, tudom h egyesek nem engedik a tv-t a babának, én sem szoktam vele ha ketten vagyunk, de ha a férjem hazajön, akkor bizony bekapcsolja es nézi. Én azt gondolom hogy nem szükséges magunkat 100%ban feladni csak azért mert született egy baba a családba. Rengetegen néztek csecsemőkorukban tévét es semmi bajuk nem lett tőle. Szóval ha ettől te jobban érzed magad akkor hajra:)
ápr. 24. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 65/65 anonim ***** válasza:

Kedves utolsó! Hiszed vagy sem,de öt évig éltem Svájcban, még a baba előtt! Azért azt ne felejtsük el,hogy ott lehetőség van reszmunkara,ha te teszem azt X szazalekban akarsz dolgozni (nem jut eszembe a szó,de tudom hogy van rá) akkor a munkaadó köteles abban foglalkoztatni. Még eleve sokkal de sokkal tobba reszmunka,és ha te nem akarsz 100 százalékban dolgozni,penzumban,közben eszembe jutott,akkor nem kell .. meg nem beszélve arról hogy azért egy fizetésből is el lehet szűken ugyan,de normálisan élni.

Bölcsibe nem tudom adni két éves koráig,mert a férjem veszi igénybe a Gyedet

De köszönöm az együttérzést. Tudom,hogy elmúlik ez az időszak is. A kérdezővel ellentétben én nem bántam meg a gyereket,de jó,hogy nem tudtam előre,mi vár rám,mert nem biztos,hogy vállaltam volna (több segítséget nem tudok szerezni)

A kaját így is rendeljük,épkézláb nagyszülő nincsen,se rokon,semmi. Babysitter ilyen esetekre nem megoldás,súlyos tizezrek lennének egy nap,nekem még rendszeresen kellene,ha lenne. Ez van,ki kell bírni.

ápr. 24. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!