Tudom, hogy rossz anya vagyok. De elegem van olykor az egészből?

Nem olvastam végig a válaszokat, szóval bocsi, ha ismételek valakit.

A hordozás nekem sem ment, utálta a gyerek.

Viszont mi sokat voltunk kint, a babakocsiban elaludt, a friss levegő elnyomta. Amikor aludni kellett éjszaka, akkor vele aludtam, mert másképp már nem tudtam én sem pihenni. És én is majd megbolondultam, amikor ilyen kicsik voltak a gyerekek.

Nem hiszem, hogy rossz anya lennél, egyszerűen csak vannak könnyebb és nehezebb természetű babák. Én voltam külföldön au-pair, és a kinti kisbaba annyira jó gyerek volt, azt hittem majd ez nagyon könnyen fog menni nekem. Aztán a nagy fenét. A lányom ordított, felvettem, még jobban ordított, letettem, még jobban ordított. Sokáig fogalmam nem volt mi a baja, én is szobáról szobára járkáltam vele, hogy nézelődjön, mert unatkozott, vagy a fene tudja mi volt a baja. Ezt az időszakot túl kell élni. Aztán láttam a húgom gyerekét, aki evett-aludt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Már 2 hónapos gyerek mellett dolgozott otthonról. Én a 3 éves mellett sem tudtam volna. Ez kimerítő, és ettől nem te vagy a rossz anya, csak ilyen gyereket kaptál. Ne érezd magad rosszul ettől, és ha tudsz segítséget bevonni, használd ki. Akár fizetős babysittert is.

Amúgy az előzőnek igaza van, majd megszokja a babakocsit. Lehet, hogy álmos, azért sír? A babakocsi majd elringatja, elalszik. A lányommal napi 3-4 órát sétáltam a szabadban, lefogytam 10 kg-t, mert másképp nem akart aludni.

Nekünk a hordozás sokat segített, szerintem érdemes próbálkozni. 9 kilóst simán felrakhatsz a hátadra, olyan, mintha ott se lenne (főleg, ha előtte elöl volt).

Ne aggódj azon, hogy hogyan fogsz belőle nyitott vagy akármilyen gyereket nevelni. Ez nem így működik, hogy ha most ölbebaba és ezt az igényét kielégíted, akkor úgy marad. Ezt ki fogja nőni, és ha kitartasz és kielégíted ezt a szükségletét, akkor pont hogy beépül a biztonságérzet és több bátorsága lesz elengedni téged.

Olyan nincs hogy nem tudsz menni vele

Ha lenne egy nagyobb tesó suliba de vinnéd?

Nem vagy rossz anya ilyen baromságot ne is mondj. Fáradt vagy és az tök érthető. Én sem élvesztem az újszülöttkort. Lombikos az én babám is, de piszok nehéz volt. Sokszor fogalmam sem volt miért sír, mert mindent próbáltam és nem vált be. A hordozást utálta kendőt is próbáltunk simát, csatost is. Igazából azt nem bánom nekem sem jött be az valahogy nem éreztem magam kendős anyunak. Kézben elvolt és a mai napig azt szereti. Bár én már kevésbé, hogy súrolja a 8 kilót. A férjem többet hordozgatja nagyon szereti akkorákat kacag. Nem mondom, hogy sokkal könnyebb lesz, mert mindig lesz valami ami miatt más lesz vagy ideiglenes rossz lesz, de én 3 hónapos kora után kezdtem picit jobbnak érezni a helyzetet.

A babakocsit sokáig nem szerette nálunk sem. De sokszor levittem és egy idő után megszerette. Próbáld meg otthon beletenni sokszor és mikor leviszed mindig növeld az időt. Kezdetben 10-20 percet bírt most már egyszerre simán kibírja 2-2,5 órát.

26, hidd el, hogy nehezen menne.

Nem tudom hanyas a válaszom, de írtam, hogy én nekem először el kellett altatni, feloltoztetve kézben a fiamat, mielőtt be tudtam tenni a babakocsiba, hogy útnak tudjunk indulni az iskolába.

Amikor megebredt az úton, húsz percig üvöltött folyamatosan amíg haza nem értünk.(kivenni nem tudtam, mert cipelni is meg tolni is a kocsit nem tudtam egyszerre.)

Szóval piszok nehéz volt, de szerencsére csak 3 hónapig kellett manőverezni vele

Utána már nem sírt a kocsiban