Mikor kezdted el annyira szeretni a babád, hogy mindent és mindenkit feladtál volna érte?

Fogantatása pillanatától az elsőt, a másodikat inkább születésétől. Pocakban is imádtam persze, de mivel nem tudtam csak vele foglalkozni, mert ott volt a nagyobb, aki lekötötte minden időmet, a második várandósságot kevésbé éltem meg. Gondolok itt arra, hogy míg a lányomat vártam, egyéb dolgom se volt, mint vele foglalkozni, a kisfiamnál már ott volt a nővére, nem voltak meg azok a meghitt pocakkal-beszélgetős időszakok, mint a lányomnál. De ahogy kibújt és a karomba vettem - nos, onnantól elvarázsolt.

Nem tudtam, hogy lehet két gyereket is egyformán imádni. Most már tudom. :-)

Sziasztok! Nekünk is tervezett baba volt, 2 hónap alatt sikerült szerencsére. Amikor megláttam a pozitív tesztet, iszonyatosan örültem. A terhességem problémamentes volt, a szülést is könnyebbnek gondoltam. 3.5 óra alatt meglett a kislányom, tavaly karácsonykor. Fájt a szülés, alig vártam hogy kiszedjék belőlem. Nagyon kimerültem, azt se akartam megnézni hogy hogy néz ki pont véresen. Egyszerűen nem tudtam ránézni. Ez azóta is nagyon fáj nekem :-( Aztán átkerültünk a kórterembe, a tejem nem indult meg. Szegénykém csak sírt, csak sírt, nem akartak neki enni adni mást, pedig én is kértem. Ekkor már 2. napja szinte pár csepp (kevesebb mint az előtej) tejet evett. Én nagyon szédültem még ekkor is, nem bírtam az ágyból felkelni se. Aztán hazakerültünk, picit több tejem lett, de pótolni kellett tápszerrel. az első 6 hét katasztrófa volt, mindenáron szoptatni akartam, de volt hogy 70 perc alatt 20ml-t evett. Persze kevés volt neki, a tápszertől meg tartottam. Egész éjszaka sírt, nem akart aludni, napközben sírt, éhes volt. Én is vele sirtam. Aztán a 3. hónap után elapadt a tejem, így tápszeres lett. Onnantól megváltozott a világ. Aludt éjjel, aludt napppal 3 szor. Nem sírt, mosolygott. A szopizás nekem is nagyon fájt, vérzett a bimbóm, szintén bimbóvédőztem.

Aztán 6 hónapos koráig szépen végigaludta az éjszakát, majd jött egy hullámvölgy, megint nem aludt éjszaka, csak sírt. Ekkor nagyon ideges voltam, kimerült, fáradt, úgy éreztem hogy egyedül vagyok a világon..

Most 1 éves a kis hercegnőm és tegnap éreztem igazán hogy mindent megtennék érte, a kórház sürgősségi osztályán.

26/N

:) Én a kisfiamat a 6hetes uh után nagyon imádtam,imádom!Volt 1vetálésem ikrekkel azt mondták már nem is lehet gyerekem aztán jött ez a kis csoda:) Persze az "apja" megcsalt és elhagyott 7hónapos terhesen elkellett költöznöm otthonrol mert az alkoholista apám veszályessé vált,a gyerekem apja megengedte hogy az egyik házába beköltözzek!Hamarabb született a pici ,a szülésnél megkérdezte a nővérke hogy hol az apa én meg zokogva elhagyott onnantol kezdve bazira fájt a szülés kikészültem!Aztán a kórházban nem vették észre hogy a fiam nyelve levan nőve otthon majdnem kiszáradt és ennek tetejébe a kedves apuka kidobott a házából egy ribizli miatt!Közben házfelujitás hogy tudjunk hol lakni persze csak magamra számithattam!Tehát imádom a gyermekemet az első perctől fogva de igazán 5hónapos korától volt csak ő és én semmi nagyobb gond:)ja gyerektartást a mai napig nem fizet a "apa"!

Hozzáteszem anyukám meghalt 2006ban a fiam 2009ben született és nagyon remélem hogy Ő az angyalkája és fentről vigyáz Rá!!!:)

Kedves utolso nagyon megható a tőrténeted.

El is sirtam magam rajta.

Egy 11 honapos kislány anyuja,