Van itt olyan anyuka, akinek kicsi korkülönbséggel (1.5-2 év) született a második babája? Hogyan láttátok el egyszerre mind a két babát?

Egy év korkülönbséges gyerekeim vannak, súlyosbítva azzal, hogy amikor a pici született, az 1 éves bátyján kívül volt még egy 5 éves is.

Nálunk nagyon jól működött. Sétálni muszáj volt, a nagyot oviba, úszni kellett vinni. Eleinte úgy oldottam meg, hogy a pici kengurúban, a középső babakocsiban, de ez elég fárasztó volt, így beszereztem egy ikerkocsit.

Szerintem két nagyon fontos dolog van, amivel meg tudod könnyíteni az életedet, Az egyik az, hogy minél hamarabb összehangolod a napirendjüket, pl. hogy a nagy déli alvása alatt a pici is aludjon. Nekem ez úgy sikerült, hogy a nagy alvásidejét igazítottam a kicsiéhez. A másik, hogy ha mindkettő alszik, te is pihenj le. Ha nem is alszol, olvasgass, tedd fel a lábad, a házimunka megvár. Én mindent úgy végeztem el, hogy ébren voltak, a trükk annyi volt, hogy folyamatosan beszéltem hozzájuk.

Azóta született még egy kislányom, most 1,5 éves, 2 éves korára várjuk a hugicát. Egyrészt könnyebb lesz, mert a nagyok is segítenek (17,13,12 évesek), másrészt nehezebb, mert ne tudd meg, mennyi energia kell 3 érzékeny lelkű kamaszhoz.

Amúgy nagyon jó korban közel álló gyerekeket nevelni. Nagyon hamar összenőnek, és lekötik egymást. Majdnem olyan erős tud lenni köztük a kötelék, mint az ikreknél.

Sok sikert!

Igen, segít, amennyire ideje engedi, de hát tudod hogy van az, ha apa dolgozik? Szerencsére a gyereknevelésből is kiveszi a részét, így hétvégenként még a gyerekmentes traccsparti is belefér a barátnőmmel:)

Soha nem okozott gondot a több felé figyelés. Szimultánban tudok velük foglalkozni: mateklecke közben duplózás a kicsivel. De mindig igyekszem külön időt is tölteni velük. A nagyokkal elmegyek koncertre, apát nem érdekli, marad a kicsivel. A legnagyobbal az autóban szoktuk kibeszélni a dolgokat, amikor a barátnőjéhez fuvarozom, addig a középsők vigyáznak a kicsire. Minden csak szervezés kérdése. Szerintem 2 dolog miatt mennek gördülékenyen a dolgok: Ha hatalmas a káosz, egyik gyerek marja a másikat, a kicsi ordít, akkor hagyom a fenébe a házimunkát, és beülök közéjük. A másik, hogy önző vagyok. Ha nagyon megtépázzák az idegeimet- időnkét sikerül nekik - először jól kiordítom magam, aztán otthagyom a csapatot egy órára és elmegyek motorozni. Persze csak ha nem vagyok pockos.

De gondolom amúgy sem teljesen normális, aki 5 gyereket vállal:)

off bocsi. minden elismerésem az 5 gyerkőcös anyukának, nem vagy semmi! :)) ez a mondatod tetszett a legjobban:

"Ha nagyon megtépázzák az idegeimet- időnkét sikerül nekik - először jól kiordítom magam, aztán otthagyom a csapatot egy órára és elmegyek motorozni."

:)))))) igen egy anyának is kell a kimenő!!!!!!

21 hó van a lányom és az ikerfiaim között. Nem egyszerű, az eleje könnyebb abból hogy sokat alszanak, (csak én nem aludtam, mert óránként ettek a fiúk minimum), így lehettem a lányommal. Leggázabb akkor volt eddig, amikor a fiúk 3 hósak voltak, akkor volt a féltékenység. Most 5 hósak, lányom 26 hós, már megvan a napirend nagyjából, és akkor semmi gond ha a fiúk egyik alvása legalább egyszerre történik, vagyis együtt alszanak legalább egy órát, akkor mindig a lányommal vagyok, házimunka közben általában valamelyik a kezemben van, etetés már egyre jobb lesz, mert kiváltjuk a szopikat,(hosszan szopiznak, nagyon szeretik). Séta a necces most is, akkor megyünk, ha valaki jön velünk, általában a hugom vagy apa. Nem merek a hárommal egyedül menni, nehogy a lányom egyszercsak elszaladjon, és elüsse egy autó pl.

És napról napra megy, ahogy írod. Sokáig sodródtam az árral, most is legtöbbször, de azért már kezd rendszer lenni az életünkben.