Tényleg olyan nagy baj, ha sírni hagyom, hogy egy idő után leszokjon róla?

Nem vagy car anya. Nálatok bevált, akkor mit foglalkozol mások véleményével?

Az én fiam 16 hónapos, szerencsére nem jelentkezett nála a szeparációs szorongás (eddig), vagy ha volt is, mi nem vettük észre.

Mi egy szobába vagyunk a fiammal (anyóséknál lakunk, nyárig 1 szobában), és sosem hagytam sírni. Meg is kaptam volna a magamét, ha az egész házat felveri, mikor a többiek mennek hajnalban dolgozni.

Voltak húzós éjszakáink, főleg fogzáskor, akkor odavettem közénk, visszaaludt, és visszatettem az ágyába. Volt, hogy elég volt bekenni az ínyét, vagy adni neki egy kis panadolt, ha már nagy fájdalma volt, és visszaaludt a saját ágyában. De nem jellemző rá, hogy éjjel sírjon. Szerencsére. Általában este 8tól reggel 7-8ig alszik, a saját ágyában.

De tökéletesen megértem azokat, akik úgy tesznek, ahogy te is. Nem mindenkit áldhat meg a sors ilyen jó alvó gyerekkel, mint az enyém. :D Ha ő lenne ilyen, akkor nem tudom, hogy én mit csinálnék. De nektek jó így, a Törpike megtanul aludni, kap egy kipihent anyukát reggel, és ő is kipihentebben kezdheti a napot. :D

Biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobbat akarod a gyermekednek. És nevelheted a mostani, divatos "ridegtartásban" is (sírni hagyod, nem kapatod el és hasonlók). De ne csodálkozz rajta, ha pár év múlva egy agresszív, kezelhetetlen gyereked lesz, akivel semmit se lehet megbeszélni, akiről leperegnek a szülői intelmek, aki fittyet hány rád.

Ép úgy, ahogy most te őrá, amikor egyedül hagyod a szobájában, hadd sírjon.

[link]

A sírni hagyást sohasem szoktuk javasolni, azért, mert ez a mi tapasztalataink és információink szerint nem tesz jót a gyerekeknek. Egyébként a csecsemő sírni hagyása az eddig felsorolt hátrányokon kívül az idegsejtek közti kapcsolatokat is roncsolja, és ha csecsemőkorban nem éri elég inger a kötődésért és az érzelmi válaszért felelős területeket, akkor azok később is alulfejlettek maradnak.

[link]

[link]

[link]

Ha egy kisbabát letesznek, és nem veszik fel, amikor sír, azzal azt tanítják neki, hogy ő nem fontos, a jelzései sem fontosak, nem érdekesek és egyáltalán nem érdemes szólnia, ha valami baja van. Azt hiszem világos, hogy ez hova vezethet. Valóban megtanulja a kicsik nagy része néhány nap alatt az új „rendet”, a kérdés az, hogy valóban ez-e a cél. Sok szülő értetlenül áll később a két-három, vagy hat-nyolc, tizenkét-tizenhat éves gyermeke ellenszenve, idegensége és agresszivitása előtt. Sajnos a szülők nem hozzák összefüggésbe azt, ami pedig nyilvánvaló.

Én ahhoz csatlakozom, aki épp erőt gyűjt ehhez az akcióhoz. Nálunk is kezd elszaladni a ló, és ez már senkinek nem jó! Sem nekünk, sem a gyereknek!

Az pedig nálunk nem működik, hogy odamegyek hozzá megsimogatom és alszik tovább. Csak még jobban üvölt, mert tudja, hogy ott vagyok, és mégsem veszem fel... Szóval nálunk nem jött be a simogatósdi.

Most néhány éjjel óta gondolkodom azon, hogy kipróbáljuk a sírni hagyást, hátha az bejön, csak még nem tudtam magam rávenni... :(

Én egyáltalán nem tartalak rossz anyának, inkább becsüllek Téged is, és más anyákat is, akik végig tudták csinálni. Nem tudom én leszek-e elég kitartó, de tartok tőle, hogy már csak ez az egy lehetőség maradt. Minden egyebet kipróbáltam.