Szokott gond lenni hogy egész nap othon vagytok egyedül (a babával) és mikor hazaér a párotok várnátok hogy veletek foglalkozzon, téged szeretgessen de ő fáradt és más dolga van?

Pont este került szóba...szerinte én egész nap itthon csak lődörgök, tengernyi szabadidővel és ne áltassam azzal, hogy a gyerekkel lenni mennyire megerőltető :(

Mert hogy neki nics szabadideje bla bla bla....és én milyen önző vagyok hogy magamnak követelem azt a keveset ami mégis van. Had játszon már! (Halkan jegyzem meg, hogy hajnali kettőig klimpírozik a gépen minden nap, másnap meg mint a mosott sz@r és természetesen egyfolytában morog, hogy fáradt)

Megjegyzem volt itthon a kicsivel 2 nap mert én továbbképzésen voltam.

A kicsi este mikor hazaértem még mindig az előző este felvett pizsiben rohangált kinn a járólapon is! A pelus...hát remélem azért egyszer kicserélte, de a punija tiszta vörös volt és úgy tele volt a pelus, ha valakit fejbe vágtam volna vele azt hitte volna, hogy cunami jön.

Haja a szemébe, a taknyába beleragadva, tiszta kosz az egész baba.

S persze olyan éhes volt, hogy amikor elétettem a kaját két kézzel markolt bele és úgy falt majd megszakadt...arról nem beszélve, hogy a reggelinek készített kakaó ugyanúgy ott állt a konyhapulton ahogy odaraktam :( Ergo lehet inni sem adott neki egész nap, mert a csőröse is ahogy elmosogattam úgy volt.

A lakás...no comment szerintem a világháborúban volt utoljára ekkora szemétdomb. A könyvek a játékok terítve a lakás egész területén, a konyhaszekrény alja kipakolva, az asztal alatt kanalakból épített akármi. A fürdőben kiborítva az öblítő (a mai napig nem tudom, hogy meg is kóstolta-e)

Hát igen. Ha nem foglalkozik vele, csak kilöki "ridegtartásba" akkor tényleg nem megerőltető. :( De sajnos neki a számítógép a mindene...s nem változott semmit amióta megvan a baba.

A házasélet hogy úgy fogalmazzak a nullára redukálódott. Mikor kisebb volt a baba még csak csak, de most már megmondani nem tudom, hogy mikor volt utoljára. Hiába közeledek, hízelgek akármi, ő nem ér rá és kész.

Most már csak az a kérdés, hogy minek is vagyok még vele...

első vagyok az utolsónak:

jézusom.... ilyen tényleg van?!?!?!? :((((((((((((((( még olvasni is szörnyű. azt hiszem azzal a lendülettel csomagolnék. én azért nem panaszkodom, mert ugyan egymásra ezekben az években túl sok nem jut de azért a két gyerekkel is úgy elvan egyedül is, hogy tiszták, ápoltak, megetetve, megfürdetve, stb. ha én éppen valahol vagyok. Mikor kórházban voltam a kicsivel is a férjem volt nagyobbikkal otthon és csak annyból lehetett látni, hogy Apa vigyáz rá, hogy nem volt copfja (azt nem tud kötni), de amúgy szépen felöltözve jöttek a kórházba, bevásároltak, játszottak, időben lefeküdt a gyerek, megfőzött rá a férjem, stb.

Sajnálom, hogy ilyen párod van :(((((((((((