Igényeltétek a segítséget az első pár hétben a szülés után? Ha igen, miben? Melyik időszak/hány hét a leghúzósabb?

Császáros voltam. Én annyi segitséget kértem csak, hogy főzzenek ránk 2-3 héteig. A nagyim megfőzött a férjem pedig elhozta. De készenlétben volt mindenki 1 hétig. Csak telefonálnom kellett volna, ha segitség kell. De 2 hét után, ha nem is minden nap, de főztem magunkra. A férjem 2 hétig volt itthon velünk.

8,5 hós ikrek anyukája

Ez egy olyan dolog, amit csak akkor fogsz tudni, amikor már benne leszel. Szerintem leginkább szüleid, testvéreid, rokonaid segítségét kérd. Megkérheted mondjuk a leendő nagymamát, hogy fürdesse meg először babádat.

Ismerősök valószínű csak udvariasságból mondták, és olyasmire gondoltak, hogy esetleg fél órára bevállalják, mikor épp alszik és elmész fodrászhoz. Vagy átjönnek hozzád, és amíg te főzöl, ügyelnek a kicsire, vagy csak átmennek és meghallgatnak.

Gratulálok nektek sok boldogságot és könnyű szülést kívánok!

Nekem a kislányom egy tündér volt az elsö hetekben evett és aludt, így volt segítségem ami nagyon jó volt, mert fáradt voltam, megfözött, takarított, és enegem szorakoztatott (anyám + nénikém felváltva).Párom 5 hetet volt itthon.

Èn egyedül lenni nem szeretek.

De ha egyedül maradtam volna sem lett volna baj, mert lányom 1x kelt fel éjszaka.

Akinek 2 óránként kel éjszaka + hasfájos szerintem az nem bírja egyedül az elsö heteket. Èn legalább is teljesen kimerültem volna, de mivel tudtam aludni éjjel így nem volt olyan húzos.

Nekem is a főzés volt az első hetekben "kritikus pont". Anyukám viszont főzött ránk, úgyhogy ez nagyon jól esett.

Párom pedig sokat segített a takarításban az első hetekben. (Én is császáros voltam.)

Az első 2 hét, de inkább 1 hónap nagyon húzós, igenis kell a segítség. Nem szabad szégyellni.

Főzés, takarítás, mosás, vasalás, bevásárlás...ezekre sem idő sem energia nem jut a kialvatlanságtól, néha még az embernek saját magára sem; attól ahogy testileg-lelkileg rád nehezedik az anyaság, a felelősség, az hogy mindenben helyt kell állni.

Sokszor a biztatás, /hogy jó szülő vagy, az eleje mindenkinek nehéz/ is nagyon sokat jelent...

El kell fogadni a segítséget, abba kell őket bevonni, amiben igazán jól tudnak segíteni, lelkileg is! de csak közvetlen családtagokat, nagyon jó barátnőket 1-3 főt érdemes megkérni.

Én még most is örülök, ha néha a nagypapa átjön és addig én kényelmesen meg tudok főzni, vagy együtt főzünk-nekem ez még mindig nehézkes a 4 hós babám mellett is.

Az is valós tény, hogy néhány hét nemalvás idegtépő tud lenni és kész csoda, hogy nem történik többször olyan tragédia, mint nemrég a jogásznővel és kutatómérnök férjével. Nem védem egyáltalán, sőt szörnyű, hogy előbb nem vették észre a szakemberek, hogy gond van vele!

Persze, hogy nem a gyermekét bántja az akinek nincs különösebb pszichés problémája, hiszen ő a mindene, a szeme fénye, az élete; de a lakás "átrendezése", egy-két ökölcsapás a bútorokba már legtöbbünkkel megtörtént vagy eszébe jutott, hogy egyébként nem bírja tovább, ki kell adni a feszültséget ...

Csak erről senki nem beszél, mert később elfelejtődik, a kisbabában egyre több öröm lesz, egyre könnyebb.

Sok boldogságot a babához és kitartást az első időszakra!

Nem igazán.

Megőrültem volna, ha hetekig itt pörörg körülöttem valaki.

Abszolút megértelek, de vigyázz, nehogy úgy járj mint én.

Büszkén és dölyfösen elutasítottam minden segítséget, mert hát én kemény csaj vagyok, és különben is, hadd legyünk békében itthon. Mindamellett én is császáros voltam, ikrek jöttek... jó nagy hülye voltam, hogy nem kértem a segítségből.

Azt javaslom, hogy ha valaki néha szívesen kitakarít, kivasal, megfőz, bevásárol, azt fogadd el, köszönd meg. A babát viszont ne add ki a kezedből, hozzád és a férjedhez kell hogy szokjon, s az a normális, ha őt ti gondozzátok.