Pici Lányom 5 hónapos múlt és kb.2 hete keserves zokogásban tör ki, ha "idegenek" jönnek hozzánk! Még hozzá sem érnek, elég ha ránéznek és már sír és kapaszkodik belém vagy az apjába. Miért lehet ez? Volt más is így?

Semmit nem tudsz tenni majd megszokja. Az én fiam 20 hós, de még most is előfordul, hogy ha jön anyósom akkor sírva menekül előle a szobájába és bebújik a sátrába. Tök változó mert van amikor meg nem foglalkozik vele és olyan is van, hogy el játszik vele.

Ha idegen jön a fiam még mindig kapaszkodik belém vagy az apjába, egy kis idő kell mire megbarátkozik a látogatóval.

Ez tuti adotság kérdése is, de nálatok több minden is egybe játszhat.

Az elsö hogy 4-5 hósan van a vissza a mamához kor, ez még nem a szeparációs félelem de jobb a mama mellett, már megismeri az idegeneket.

Aztán mikor anyukádnak nem engedted a másik szobába átvítelt akkor a gyerekbe rögzült hogy idegen, anya sem akarja valami rossz. ha akkor boldogan engeded el akkor a baba tudja hogy biztonságban van, hogy nem kell félni anya sem fél. De a babában te keletettél bizonytalanságot.

A harmadik meg hogy egy ragaszkodóbb típus, ez csak nehezebb lesz.

Nekem a kislányom 6 hós de mi egyedül élünk 3-asban. Vagy is nagyszülöket 2-3x látta. Pont múlthéten voltunk anyóséknál ahol 4 napos party volt, és jöttek mentek az emberek, persze mindenki kezébe vette a lányomat, és imádta, nevetgélt, és mindenkit jól megnézett. soha nem féltettem bátran adtam bárki kezébe. (pl karácsonykor 3 hósan ugyan ez volt az én szüleimnél)

Gyerek érzi hogy anya sem fél, neki sem kell.

Anyósra úgy hagytuk ott pár órára hogy még egy napja sem voltunk ott, és pont aludt mikor sürgösen mennünk kellett. Egy nyikja sem volt.

Nekem most 6 hónapos, és 4 hónapos kora óta üvölt, ha valaki jön hozzánk. Egy darabig még anyukámtól, bátyámtól is fél, pedig őket gyakrabban látja. Ha meg teljesen vad idegen jön hozzánk, akkor úgy üvölt, mintha kínoznák szegényt. Nálunk nem volt semmi rossz élménye, nem vitték el őt, nem hiszem hogy ez lenne az oka.

De bezzeg ha elmegyünk vásárolni, akkor ott mosolyog az eladókra...:)

Az én lányom 6 hónapos, és hasonló a helyzet.De nagyon érdekes, hogy az én rokonaimtól nem fél.Múltkor eljöttek anyuék, kb. 5 perc után akkora barátság volt, hogy el tudtam menni bevásárolni, rájuk bízva a babát.Nem is sírt!Unokatesóm meg fiú, eljött hozzánk, és még kacagott is rá, hangosan!Ezt eddig csak én meg az apja váltottuk ki belőle.Viszont elég, ha apósom ránéz, üvölt.Múlt pénteken itt volt anyósom, és még vasárnap is félt tőle.Sírt 2 napig szegény.Igaz, hogy anyósom mindig lerohanja, hangosan beszél, szinte kiabál hozzá, és állandóan ringatgatni akarja, de ő már nem igényli ezt.Nem szeret kézről kézre járni, csak ezt nem értik meg a férjem rokonai.Egyrészt velük ritkábban találkozik, mind hangosan beszél, másrészt én tudat alatt feszélyezve érzem magam a jelenlétükben.A pici, attól, hogy szétváltunk, még minden rezdülésemet érzi.Ha én feszült vagyok kicsit anyós jelenlétében, ez átragadhat rá is, szerintem.Én is mindig megkapom, hogy jaj, majd nem tudjátok rábízni senkire, hogyan szokik be a bölcsibe blabla..De én nem aggódok, mert nem hiszem, hogy ez így marad.Majd kinövi!Egyébként nagyon pici kora óta szinte mindig volt nálunk valaki, sé mi is vittük, ahová csak lehetett, úgyhogy nem vadítottuk el senkitől.Ja!És megkaptam, hogy vadóc a kislányom, biztos szeretethiányos.Csak azért, mert anyósomnál sírt, és nem tűrte a ringatását.Ilyen baromságot!!Még hogy szeretethiányos! A kedvencem, hogy mondták párom rokonai, hogy menjünk húsvétkor el hozzájuk egy nappal korábban.Aztán hozzáfűzték:Ja! Sírni fog végig! Majd meglátjátok!

Kösz szépen!Elterjedt a családjukban, hogy a lányom egy igazi bőgőmasina.Arról nem mi tehetünk, hogy 3 havonta jön el unokázni.Ennyit erről!