Anyukák, akiket elhagyott a párja és egyedül maradtak a babával, hogy vagytok? Hogy alakult az életetek? Dolgoztok? Van segítségetek? Esetleg új kapcsolat?

Érdemben sajnos nem tudok segíteni, mert nem vagyok egyedül, a párommal szerencsére jól megvagyunk.

Viszont sokszor elkondolkozok, hogy mi lenne velem egyedül...és olyankor ránézek a kisfiamra és tudom, hogy nem magamért kellene kibírnom, hanem mert neki szüksége van rám.

Tudom, hogy így könnyű mondani, de én úgy gondolom, hogy ettől még erősebb leszel, és le a kalappal az olyan anyukák előtt, akik egyedül nevelik a gyermekeiket!!!!!

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok és boldog életet!!! És nagyon szívesen segítek vagy meghallgatlak ha bármikor gondolod!!

Én sem vagyok egyedül de a párom sokat dolgozik, éjszakába nyúlóan reggeltől, így van időm gondolkozni azon, mi lenne ha egyedül lennénk. Nagyon rossz lenne. Már így is nehéz, szinte alig van velünk. De ha még ennyi sem lenne...belegondolni is rossz. Minden elismerésem a tiéd és le a kalappal előtted. Nekem volt egy barátnőm, ő is egyedül a kisfiával a teherbeesése óta és ő az anyukájával lakott. Most már 3 éves a kisfiú és ő folyton bulizni jár. :-/ Nem azt mondom, hogy kövesd a példáját de azért úgy látszik egyedül is lehet pozitívan élni.

Ha bármiben tudok segíteni vagy csak beszélgetni szeretnél, én szívesen segítek.

Én is egyedül maradtam kislányommal,mikor ő 1 éves volt.Szerencsére a szüleim nagyon sokat segítettek és segítenek most is.Most 3 éves lesz májusban.1,5 éve új kapcsolatom van és ebből a kapcsolatból született négy hónapja a kisfiam.Nagyon boldog vagyok.

Nem szabad elkeseredni.Az élet megy tovább.Próbálj a gyermekedre és persze magadra koncentrálni.A boldogság előbb utóbb úgy is útól ér!