6 hetes terhes vagyok, nem volt tervezett. A barátom nagyon ellene van, mert szerinte nem tart ott a kapcsolat. Én viszont nem szeretnék abortuszt, de úgy érzem, egyedül nem tudnám vállalni. Mi a véleményetek?

Mért nem védekezett a pasid, ha nem akar gyermeket, dugni azt tud de a következményeit nem akarja vállalni. Elhiszem hogy tizenévesek kérdeznek ilyet, de egy 30 körüli nő?

Különben a te döntésed, de először meggondolnám hogy ez a férfi mit is akar tőled?

Csak okosan.

Üdv

Elvira

Ne haragudj, de én is csatlakozom az előttem szólókhoz. Én biztosan nem fogom neked az tanácsolni, hogy vetesd el.

Nem tizenéves vagy, hanem felnőtt érett nő.....neked kell döntened ebben a helyzetben, mert ez a te életed, jobban mondva a tied, és a te babád élete most a te kezedben van.

Nekem nyáron egy spontán vetélésem volt, nem tudom leírni neked azt a fájdalmat amit akkor éreztem.... most viszont babát várok, és nagyon-nagyon boldog vagyok, egy csodának tekintem a babámat.

Ha elveteted, akkora fájdalmad lesz, amit soha nem fogsz tudni lelkileg feldolgozni.

Ha megtartod a babád, olyan érzések lesznek benned, mint amilyenek még soha senki iránt nem voltak!

Tudod egyébként hogy már elkezdett verni a pici babád szíve?

Szia,

Az ex"párom" 30 volt, mikor terhes lettem tőle, két év, gyűrű stb. Közölte ő nem akar gyereket, meg különben is. Lehet jogilag felnőtt az ember lánya 21évesen, stabilnak gondolt kapcsolatban, azt a babát nem tarthattam meg, nekem tényleg nem maradt senkim, akivel vállalhattam volna. Most van egy gyönyörű féléves fiam, egy normális férfitől, aki szereti a gyermekét, válalta.

Találhatsz jobbat, szebbet, kedvesebbet az ab után egy héttel, lehetsz terhes 3hónappal utána, szülhetsz 12csemetét is, de mindig az az egy fog hiányozni, az a 13. aki nem élhetet. A mai napig kérem a bocsánatát annak az angyalkának, hogy csak megfoganhatott, de ő nem kaphat puszit a homlokára, nem mehet az idegeimre, nem fedezheti fel az élete szépségeit.

Azt javaslom, ha már van egy szobád, van munkád, erőd, hogy harcolj, akkor hagyd a fenébe azt a barmot, és élj, a gyermekeddel, érte, magadért. Nagyon nehéz, párban is néha napján, de megéri.

Hát...Nem is tudom mit mondjak.Előbb kellett volna ezeket a dolgokat megbeszélned a pároddal, nem amikor terhes lettél...

Én azt tanácsolom, hogy tartsd meg.Mert lehet, hogy most kételkedsz, de pár hét múlva, amikor érzed, hogy rugdos a baba,csuklik, meglátod ásítani, és tudatosul benned, hogy a Te tested-véred van a pocakodba, minden kétség elszáll, és tudod, hogy jól döntöttél.De legkésőbb amikor megszületik így fogsz érezni.

Nálunk tervezett volt a baba, és nagyon-nagyon akartuk.Mégis az elején megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy mégse kellett volna, lehet, hogy korai, mi lesz az eddigi életemmel...De most a 27.héten már eszembe se jut, hogy nem így kellett volna.A világ legjobb döntése volt.Így lesz teljes az életünk.

Az egész terhesség, egy nagy érzelmi kavalkád.De ez nem a rossz döntést jelenti, ez így van rendjén.

Szóval kérlek, amikor döntesz gondolj arra is, hogy most még sok a kétség, ami később elmúlik.Az biztos, hogy később csak örömöd lesz a babádban, de az nem biztos, hogy ha elveteted, az nem hagy benned maradandó nyomot...

Akárhogy is döntesz, a lehető legjobbat kívánom!