Vajon egy nagymama miért nem kíváncsi az unokájára?

Jaj, az enyém is ilyen, ő elvárná, hogy mi vigyük minden áldott héten, pedig nem lakik túl messze. Ez viszont nem működik, nem csak belőlük áll a család, néha meg itthon is kell tölteni egy-egy hétvégét hármasban. Uh. 3-4 hetente átvisszük akicsit 1-2 órára, azt ennyi. Ha nekik ez így elég, nincs mit tenni. Az ő korában már nem fog megváltozni. Kicsit sajnálom is őt, igazából ő veszít sokat, mert ezek a hónapok olyan gyorsan elrepülnek, ő pedig nem látja a Manó aranyos kis dolgait, ahogy gügyörészik, ahogy játszik, ahogy fejlődik. Valószínűleg néninek és bácsinak fogja szólítani őket, hiszen vadidegenek neki. Én abban a tudatban, hogy reálisan max. 15-20 év adatik még az élettől, biztosan nem hagynám ki a kisunokám első éveit. Meg aztán nincs is abban a helyzetben, hogy olyan sok unokája lenne. Persze minek is olyannak, aki azt az egyet-kettőt sem becsüli! Párommal azt beszéltük, hogy önmaguktól nem tudjuk megmenteni őket. Felnőtt emberek, nyilván mérlegelték a döntésük következményeit. Az meg hogy megsértődik, hát a legtöbb anyós utálja a menyét, tisztelet a kivételnek, attól még az unokája érdekelhetné. Én úgy vagyok vele, hogy nem kötelező engem szeretni, szeresse a gyereket. Az meg róla állítja ki a bizonyítványt, ha erre sem képes.

A kislányom 7 hónapos, anyósom még nem látta. Nem vagy egyedül..