Hiszel Istenben? Változott a Hozzá való viszonyod, mióta anya lettél?

Igen, hiszek. Nem sokat változott a hitem, csak hálás vagyok neki, hogy megadta nekünk a világ leggyönyörűbb kislányát. Illetve mostmár +1 emberkéért imádkozok minden nap.

Miért kérded?

Eddig is hittem, de amióta terhes lettem sokkal közelebb kerültem hozzá. Mára 2 gyermeket nevelek, remélem nekik is át tudom adni a hitemet.

Emlékszem, 4 éve Karácsonykor voltam végidős első lányommal, teljesen másként éltem meg azt az adventi időszakot. Vagy már jobban meg tudom érteni Mária érzéseit fia, Jézus iránt, mint előtte.

Azelött nem hittem .

most meg már tudom hogy nincs Isten. különben nem "hagyná" hogy a sok gyerekét bántalmazó, megölő kínzó büntetlenül maradhatna.

szóval még jobban kiábrándultam. szociálisan lettem érzékenyebb ha tehetem felajánlok babaruhát.

Én hiszek Istenben, napi szinten imádkozom, azonban a templomot elkerülöm. Hiszem, hogy Isten mindenhol jelen van, és nem kell nekem képmutatóan a Szentmisén ülnöm, ahhoz, hogy a hitemet gyakoroljam. Csak polgári esküvőnk volt, mert a férjem előző házassága miatt nagyon macerás lett volna, ha engedélyezték volna egyáltalán. A polgári esküvőnk után behunytam a szemem és kértem a jó Istent, hogy adja áldását erre a házasságra, szerelemre.

Minden este hálát adok azért, hogy megadta nekem az anyaság örömét, hogy ilyen kis tündért küldött hozzánk, hogy ilyen szerető családban élünk, hogy minden nap hazasegíti éppségben a Férjemet, és kérem, hogy ezek a dolgok mindig így legyenek, és adja, hogy mindig hűséges, szerető társa legyek ennek a csodálatos férfinek, akinek az életem értelmét a kislányomat köszönhetem. Szó szerint ez az imám minden este :-)

Azonban sajnos megértem azokat is, akiknek a hite meginog. Bele se merek gondolni, hogy én mit tennék, ha a jó Isten próbatétel elé állítana. Sajnos én is gyarló ember vagyok, és biztos vagyok abban, hogy a "miértek" miatt az Úrba vetett bizodalmam meginogna.

Sajnos én sem tudom felfogni, hogy a jó Isten miért a gyermekeket "bünteti", akik még annyira ártatlanok és tiszták, ők még nem romlottak, mint mi felnőttek.

Egyszó mint száz: Hiszek Istenben, a gyermekemet is próbálom majd a hitre nevelni, annak ellenére, hogy kb. egy hónapig futottuk a köröket, hogy egyáltalán megkereszteljék. Mindig találtak valami kifogást, és ez szerintem borzasztóan felháborító.

Azoknak akik elvesztették bizodalmukat, kívánom, hogy erőt kapjanak, és újra tudjanak hinni vallástól függetlenül.

Én eddig is hittem (21 éves korom óta) benne, református vagyok; de nekünk is nagyon nehéz az életünk (hosszas próbálkozás után váratlanul sikerült a baba a legrosszabbkor, amikor itt volt a munkanélküliség, lakhatási probléma, valahogy éldegélünk, de a fiunk is beteg, igaz nem halálos, de lehet, hogy élete végéig megmarad a betegsége és állandó odafigyelést igényel.)

Szóval néha úgy érzem, mintha játékszerek lennénk a Számára, de nem fordultam el Tőle, hanem ezeket is megbeszélem Vele, tudom, hogy meghallgat és vígasztal és tényleg eddig minden problémánk megoldódott valahogy, tehát a gondviselését is érezzük.

Azért vannak hullámvölgyeink.

A fiamnak mindenképp elmondom, hogy van Isten és mit tett értünk Jézus.

Ő elszenvedte a mi bűneink büntetését a kereszten, nekünk már nem kell az ítéletkor a pokolba jutnunk, és mivel feltámadt így mi is feltámadunk, Jézus érdeméért a mennybe kerülhetünk!

Most ünnepeltük Húsvétkor az előbb leírtakat.

Egyébként én Nagypéntek ünnepét szeretem nagyon, tudom, hogy Jézus szeret minket, annyi kínt szenvedett értünk, amit nekünk kell elszenvednünk az már meg sem közelíti ezeket a szenvedéseket, akár milyen súlyos is a teher.

Hisz ezért is adtuk a kisfiunknak a Kristóf nevet, ami azt jelenti Krisztust hordozó!

Remélem egyszer ő is elmondhatja, hogy hiszi ezeket és befogadja Jézust a szívébe.

Mi a férjemmel ezen leszünk, míg élünk.

De nem meggyőzéssel, hanem a szeretettünkkel, a türelmünkkel, gondoskodásunkkal próbáljuk rávezetni őt.

Bocsánat, ha hosszú lett, de gondoltam leírom.