Érdemes-e egyáltalán gyereket vállalni?

Nagy általánosságban akkor érdemes gyereket vállalni, ha az utána érzett vágy erősebb benned, mint az általad feltételezett negatívumok.

Amúgy nem minden apuka olyan, mint az általad leírtak, csak szerencsésen kell választani.

jujj eszedbe se jusson szülni!!! még egy kutyát se bíznék rád, nem hogy gyereket!

és az is szép gondolat, hogy van egy párod akitől muszájból felcsináltatod magad aztán elhagyod.

nem kötelező gyereket vállalni és nem is szabad ha neked csak negatív dolgok jutnak eszedbe róla. minek neked gyerek??? hogy egy idegen ember nevelje fel, csak hogy ne kelljen lemondanod semmiről??? :O ne szúrj ki egy pici élettel ennyire!

vegyél inkább egy tengerimalacot...

Olyan dolgokon agyalsz, amin rohadtul nem érdemes.

Eleve feltételezed, hogy a jelenlegi párod akar gyereket, ha lesz, el fog téged hagyni, de mindenképpen elváltok. Ez milyen hozzáállás? A gyereket is csak nyűgnek látod. Nagyon, nagyon, nagyon gondolod át ezt.

Az apa milyenségét is cáfolom. Az én környezetemben elég sok apuka van, aki igenis foglalkozik a gyerekkel, neveli, nem csak két puszi erejéig. Persze, van olyan is, mint akit te írsz, de ennek tényleg az a titka, hogy jól kell választani.

Ha jól csinálod, a gyerek nem húz vissza, legfeljebb megállít egy kicsit, amíg nagyon pici. Vele is lehet élni, mint ahogy nélküle is. Ez a te döntésed kell, hogy legyen.

Egyébként szerintem a legjobb tervezők, szervezők, kivitelezők az anyukák.

A végére egy kis csöpögés a "pro" mellett: soha, semmiben nem fogod akkora örömödet lelni, mint a saját gyermekedben. Ha a szemébe nézel az élet nagy titkát fogod látni és a babád mosolyánál semmi más nem lesz szebb.

Itt a 2. válasz az enyém... de szerintem ide is passzol:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Hat ezt neked kell eldontened de, en ugy erzem, hogy amikor magaba kerit egy not a gyerek/csalad utani vagy akkor azt te tudni fogod. Ugy fogod feladni az utazos karrieredet, hogy hatra sem nezel, hidd el. En hasonlo voltam mint te, karrierista tipus, en is dolgoztam kulfoldon hosszabb ideig most is kulfoldon elek. Imadtam a munkam es mai napig imadom csak mar nem tudok utazni mert itt a 15 honapos kisfiam. Dolgozom es maradt a karrierem csak eppen helyileg epitgetem es utazik mas akinek nincs meg gyereke. Nem irigylem tolluk, az utolso mondatomban rajossz majd, hogy miert. Tudom, hogy nagyon boldog voltam amig utazhattam, jarhattam a vilagot, uj kulturakat ismertem meg de a kisfiam egy olyan vilagot ismertetett meg velem ami mindennel gyonyorubb. Es ezt szo szerint irom. Idokozben rajottem, hogy nem adtam fel semmit, csak tanultam. A karrierem a munkam, a kudarcok es a nyeressegek mind segitett a jellemem formalasaban, hogy azza legyek aki most vagyok. Edesanyja a kisfiamnak. Ez is egy kihivas, egy csodallatos de felelosegteljes kihivas. Ha nagyon roviden kene jellemeznem az eddigi eletemet akkor ezt irnam:

Masfel evvel ezeleott sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis csopp es tehetetlen kisbaba be tudja nekem bizonyitani, hogy boldogsag es orom letezik a karrieren es utazason tul is.

elég nagy baj, hogy csupa negatív példa van körülötted. Ha egyszer majd rátalálsz az igazira, akiért meghalni is képes lennél (és nem olyan, mint a barátnőid férjei), akkor tudni fogod a választ a kérdésedre. Először szerelmet keress magadnak, utána agyalj a többin.

Gyereket nem muszáj szülni. Ha majd 80 évesen egyedül fogsz üldögélni a lakásban, mert a gyerekeid (akik nincsenek) rád sem nyitják az ajtót és unalmadban a régi utazások fényképeit nézegeted, akkor majd érdemes lesz elgondolkozni rajta, hogy megérte-e? Addig pedig csak szeress, és ne azért legyen párod, mert hiányzik a szex, hanem azért, mert úgy érzed, vele akarod leélni az életedet.