Hogy kezelitek, ha valaki beleszól a gyereknevelésetekbe?

Tanácsot elfogadok, de okoskodást nem! Nem becsülöm le sem anyut, sem anyóst, mert összesen 4 gyereket neveltek, normális, felelősségteljes felnőtté, tehát mindent szívesen veszek, amit mondjuk nem tudok.

De az olyat,hogy miért nem fektetem hamarabb félórával, meg miért olyankor eszik, na ezeket nem viselem el. Szépen közlöm,hogy én így akarom és nem áll meg ezért a gyerek a fejlődésben!

Nem veszem beleszólásnak, csak véleménynyilvánításnak. Mindig megköszönöm a tanácsot, de ha másként látom jónak, akkor hozzáteszem, hogy de én ezt így meg így gondolom. Ha valaki nem akad le ezután sem a témáról, azt mellébeszélés nélkül helyreteszem.

A nagymamákról: az első terhességem alatt sok dolognak utánajártunk a párommal, mindketten bújtuk a könyveket, szakirodalmat, megkérdeztünk embereket, hogy legyen egy hozzávetőleges elképzelésünk, elvrendszerünk arról, hogyan neveljük majd a gyerekeket, hiszen mindketten a következetességben hiszünk. Éppen ezért a szülés előtt leültünk a szüleinkkel és nekik is vázoltuk a tényeket, valamint azt, hogy elvárjuk hogy partnerek legyenek a mi elveink betartásában, tanácsot elfogadunk, önkényes beleszólást nem, pl. ha mi azt mondjuk, hogy nincs tv, akkor nincs tv, és nem szerettük volna, ha kialakul a gyerekben az, hogy a nagyinál mindent lehet.

Megértették, sokan azt mondják, hogy bezzeganya vagyok csak azért, mert nem tv-zünk napi szinten és nem esznek édességet, ezzel nem értek egyet, tudom, hogy jól csinálom.

Amíg a tanács osztogatója nem "vesződik" a gyerekeimmel, csak észt oszt, abból nem kérek. Az apjuk se dumálhat bele a nevelésbe.

A gyermekgondozáshoz pedig kérdezek.

Nálunk is jött 1-2 hihetetlen "jó" ötlet, pl fürdetés után ne öntsd ki a vizet, mert nem fog jól aludni a baba....

Természetesen első dolgom volt az illető szeme láttára kiborítani (egyébként sem hiszek az ilyen babonafélékben). Hát utána nem volt több jótanács...

Nálunk senki nem szól bele-már :D

Volt egy idő,mikor a párom nagyanyjával egy fedél alatt éltünk..hát... pl az orrszívásnál mondta a magáét. Párom első ízben kiosztotta. Aztán,mikor egyedül voltam a vénlánnyal,és megint elkezdte a mondókáját,akkor szépen átvittem a szobájába a teli szívót,és mutatva elmagyaráztam neki,hogy miért kell az orrszívó.

Mióta külön kecóban vagyunk,azóta a kutya nem szól bele,mit csináljak,vagy épp ne csináljak :D

Mivel én vagyok a gyerekeink anyja,bennem fejlődtek ki,én szültem meg,etettem,fürdettem...és borogattam őket,addig ne nagyon szóljon senki! Ha megakadok,akkor kérdezek-rendszerint persze akkor már senki sem olyan okos,mint egyébként...

Üdv:2gyermekes,23 h.km.

Nem túl jól :)

Akiknek elnézném, az Anyukám vagy Anyósom lenne (igen, én szeretem nagyon az Anyósom) de pont ők nem teszik.

Védőnő és gyerekorvos tanácsait elfogadom.

Férjem nagymamája szeretne mindig valami hasznosat mondani, felnevelt 4 gyereket, vigyázott 10 unokára, kislányom a 3. dédunokája, de valahogy mégsem....nem akarom bántani, ezért végig hallgatom, de ennyi.

A többiek meg nem érdekelnek :) attól függően, ki mit mond, úgy reagálok rá (rokonokat általában kedvesen, idegenek kéretlen "jótanácsait" kevésbé kedvesen kezelem)