Megromlott a férjemmel a kapcsolatom? Nektek?

Ezek a hormonok tudnak bajt csinálni!

A férjednek pedig akkor kellett volna készülődni az apaságra, amikor te az anyaságra.

Ha normális ember, akkor most bepótolja, ha nem, akkor így jártál, nem neki kellett volna gyereket szülnöd.

Szerintem nem kell kötözködnöd meg türelmetlennek lenned,az apukák nem egyformák, adj neki időt,türelmesen segíts neki.Ne Te akard megmondani neki milyen a jó apa hadd hogy ráérezzen.Lehet túl nagy elvárásaid vannak.

Ha viszont nem tudsz te sem változtatni a hozzáálásodon akkor elgondolkodhatsz,meddig lesztek még házasok,talán 5 évet még kibírtok.

Nekünk 4 gyerekünk van a férjem mára megtanult apuka lenni,szeret a gyerekekkel játszani, sétálni,mesét mondani stb... ez nem egyik napról a másikra alakult,hanem az évek folyamán megtanulta de a fürdetés, etetés, öltöztetés a mai napig az én dolgom.

18:02

Lehet, hogy 4 gyereket szültél, de ha a férjed most kezd ráérezni az apaságra, akkor eddig mi volt? Tenyészkan?

Kérdező, a hormonok előbb-utóbb rendeződnek, tehát te rendben leszel. Na és a párod?

Majdnem nekünk is... Eleinte mintaapa volt, mindenben segített. Aztán egyre kevesebbet, inkább a kertben dolgozott. Elkezdett kritizálni, megmondta, mit hogyan kéne csinálnom. Aztán egyszer itthon volt, és megkértem, hogy üljön már le egy pár percre a gyerek mellé a szőnyegre, mert rettenetesen fáj a fejem, akkor még neki állt feljebb. Megkérdezte, miért kell szórakoztatni a gyereket? Így el lesz kapatva, nem tudom majd levakarni magamról...stb. Ráadásul ezt ingerülten mondta. Front idején, amikor az én tündér kicsi lányom borzasztó nyűgös volt már napok óta.

Na, akkor összeszedtem magam, beültem az autóba, és ott hagytam őket. Elmentem barátnőmékhez, ott töltöttem a napot. Telefon kikapcsolva, fürdetésre értem haza. Amikor beléptem, a férjem megcsókolt, és őszintén bocsánatot kért a viselkedéséért. Ő nem gondolta, hogy ennyire kimerítő egész nap a babával.

Azóta újra mintaapa, most is épp kint sétálnak a bébivel, hogy én pihenhessek kicsit. :D

Úgy gondolom hogy az apaságot és az anyaságot tanuljuk míg élünk.Minden gyerek más.És másképp kell egy kamasszal bánni mint egy babával.Nem lesz mindenkiból 8 hónap alatt "tökéletes" apuka,de ha csak a hormonokra vár az anyuka nem biztos hogy jó dolog fog belőle kisülni.

Az pedig hogy tenyészkan igen durva már ne is haragudj.

4 gyerekes voltam

Együtt érzek. Kitartás!

De megjegyezném, néha igaza van.

21.30-as vagyok, mást is akartam írni, csak épp nézte a férjem a monitorom... :D Nem akarok több vitát.

Szóval mintha magamat olvastam volna, ugyanez a lemez megy nálunk is. Én mindenért leugatom állítólag, és miért vágom a fejéhez, hogy nem könnyű a gyerekkel itthon, amikor ő is sokat dolgozik értünk. Én ezt meg is értem, de ő mondjuk napi8-9 órát dolgozik, én meg 24-ben ügyeletben, ő sose kel fel reggel megetetni hétvégén, akkor is csak én, ő sose dől le a játszószőnyegre mellé. És nem érti, mi bajom van, vagy ha nem akarok este szexet, és azt mondom, fáradt vagyok, akkor jön az, hogy ő is fáradt mégis kíván, én már biztos nem kívánom (érzelmi zsarolás).

SNéha tényleg a semmiért szólok be és igaza van, de ez is azért van, mert annyiszor szarik mindenre, amivel egy kicsit tudna segíteni. Pl. a kis szemetesbe miért dob egy hatalmas dobozt, hogy már semmi ne férjen mellé, amikor egy szobával odébb van a nagy szemetes? Miért kell fél falat sajtot visszarakni, amit tudok, hogy már senki nem fog megenni? De ha szólok, én vagyok a szemét.