Milyen a gyermeketek? Milyen az anyaság?

A lányom 41 hónapos kis drámakirálynő, épp a sokadik hisztikorszakát éli. Egyébként gyönyörű:) és nagyon apás, tele energiával. Középsúlyos hipotóniával született, de hosszas Dévény-tornának köszönhetően nagyjából rendbe jött. Bár valószínűleg lesz még gondunk vele a későbbiekben.. Nemrég hagyta abba a szopizást és kötődően igyekszünk nevelni.

Az anyaság (szülőség) pedig egy véget nem érő feladat, tele nevetéssel és könnyekkel. Óriási felelősség, ami ijesztő, de motiváló is egyben. És néha fárasztó, mert soha egy napra sem tudod többé levetkőzni (legalábbis lélekben).

Emlékszem, amikor anno először megláttam a zebracsíkokat a teszten, az volt az első gondolatom, hogy már soha többé nem lesz olyan az életem, mint addig volt. Nem is lett, de minden úgy jó, ahogy van.

Talán nemsokára ismét fordul egyet a világ. :)

Nekem egy 3 hónapos tündéri kislányom van. Nagyon nyugodt, édes kisbaba, már születése után mosolygott a kórházban és ezt azóta se hagyta abba :-)

Én a hazahozatala utáni napokban nagyon sokat sírtam a boldogságtól, nem hittem el hogy lehet egy kisbaba ilyen édes és ilyen imádnivaló. Persze nyilván mindenki ezt gondolja a saját babájáról. Az első két hét kábulatban telt, egyik szoptatástól a másikig, egyik pelenkázástól a másikig...alig emlékszem valamire azokból az időkből, de nem volt teher számomra, szerettem csinálni. Mi is gyógytornára hordjuk a lányzót, volt egy kis gond a születésekor de remélem helyrejön mihamarabb, már így is nagyon látványos a fejlődés! Nehézséget néha az esti 7-8 óra körüli sírásai jelentenek, de ez sincs minden nap. Akkor kicsit nehéz megnyugtatni, és azt szereti ha sétálunk vele, rázzuk a popóját :-D Imádja a zenélő forgóját és mindig keresztbe fekszik az ágyban, tökmindegy, hogy rakom le :-) Én még legalább kettőt szeretnék, remélem valóra válik az álmom és lesz még egy lány és egy kisfiú is, mert azt is szeretném megtapasztalni milyen fiús anyának lenni. Hát ennyi dióhéjban.