Hogy mondjuk meg a mamának, hogy nem az Ő dolga a gyereknevelés?

Amikor itt van nálunk, teljesen rá van kattanva a kisfiamra. Ami természetes, hiszen a mamája és szereti, de engem zavar, hogy megkérdezi tőle, nem vagy éhes? Nincs kaka? Ráülsz a bilire? Gyere pisilj a bilibe! 19 hónapos a kisfiam, ráül a bilire, de nem minden 20 percben követelem meg tőle, magától szokta már mondani, hogy pisi lesz vagy ilyesmi.. van mikor időben, van, hogy nem! Az anyósom meg, ha bekakil, vádlón mondja neki: Miért nem szóltál? Jajj..bilibe kell kakilni. Az agyamra megy! Minden nap telefonál vagy ötször, de nem velünk hanem a gyerekkel akar beszélni. Szegényem csak cipeli a telefont, mert ott a mama, aztán beszélni nem nagyon tud. A mama meg csak mondja a telefonba a fiamnak a bilitémát! Már mondtam, hogy ezt hagyjuk, ne erőltesse, de nem hallgat ránk, mondja neki ezerrel. Nem bírom elviselni. Idejön, leszólja anyukám levesét nyíltan, mert Ő nem főz fűszerekkel, csak sóval, de azzal nem bánik kegyesen. Másnap meg az enyémet is! Már néha nem veszem fel a telefont, különböző okokat kitalálva vagy a párommal vetetem fel Ő meg mindig azt mondja neki épp megyünk valahová vagy ilyesmi. Nagyon gáz ez az anyóstéma és nem azért, mert az anyósom, mert a párom nagyija egy tüneményes asszony, Imádom és az Ő lánya a kedves anyóspajti. Mit csináljunk vagy mondjunk neki?