Szerintetek lehet túl sokat beszélni a gyermekemről? Anyukák! Szerintetek van határ?

Úgy tűnik senkit nem hagy hidegen ez a téma!

Én azt gondolom,hogy tényleg minden ember más,és minden gyermek más.Vannak olyan babák akik több szabadságot hagynak az anyukának,és ezáltal az anya talán jobban,könnyebben tud váltani felnőtt üzemmódra,és ki tud szakadni. Az én manóm születése óta hasfájós,sírós,nem alvós babó volt,és sohasem érezte jól magát társaság nélkül.Így örökké együtt voltunk mint borsó meg a héja,most pedig a szorongásos időszakban,iszonyú anyás.Kérdem én,hogyan lehet teljesen elszakadni,ha körülöttem kúszik mászik,az ölemben ül míg beszélgetünk.Úgy is akaratlanul ő a téma.Félre ne értsetek,nekem ez így jó,átrendeződött az élet,ez nem vitás,de ma már így kerek számomra.Ha egyszer-egyszer egyedül kikapcsolódhatok a barátnőmmel,vagy tesómmal,akkor természetesen beszélek róla,ha kérdezi,és miért ne kérdezné,hiszen szeret és kíváncsi rám,nem csak a sajátját fújja.És azt gondolom,hogy ezért szeretjük egymás társaságát,mert kíváncsiak vagyunk a másikra,és megtiszteljük a figyelmünkkel.Pl..ha a barátnőm krízis helyzetben volt és heteken keresztül ezt beszéltük át újra és újra,akkor azt mondtam volna,hogy ez már dög unalmas?Szerintem ez is csak egy ilyen időszak az ember életében.Aztán később,ha már nem leszünk ilyen szorosan egymás mellett,újra nyitottabb leszek.