Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Tényleg nem lehet észrevenni...

Tényleg nem lehet észrevenni csecsemőkorban, ha értelmi sérült egy baba? (Hosszú a magyarázat! )

Figyelt kérdés

Tegnap voltunk egy magándokinál (gasztroenterológusnál-tejterhelés megbeszélése miatt, tejallergia miatt) a majdnem 1 éves kisfiammal, akit feszes izomzat miatt Dévény tornára hordtunk, de soha nem volt elmaradva a mozgásokban. Most kell kontrollra mennünk.

Annyi, hogy pihesúlyú és alacsony baba, de mi is 160 centisek vagyunk és vékonyak és a családunk is ilyen, meg néha nem eszik olyan jól a kicsink, ekkor persze a gyerekdoki és a védőnő azzal jön, hogy mi vagyunk idegbetegek, azért nem eszik, meg, hogy éheztetjük!

Értelmesnek látom a kisfiamat, kiegyensúlyozott, tart szemkontaktust, keresi mások társaságát, puszit ad, megölel, bújik, már 8 szót mond, kapaszkodva lépked, tárgyakra mutat, integet stb.

Ja és időre, jó súllyal, 9/10-es Apgarral született.

Szóval elmondtam a dokinőnek, hogy szerintem semmi gond nincs vele, mire rám förmedt, hogy ezt ő nem jelentené ki, mert még 1 évesen nem lehet eldönteni.

Majd a beszédfejlődést kell nyomon követni, stb. akkor derül ki.

Ja meg lehet, hogy törpe lesz, de ez is kb. 6 éves korra derül ki!

Van olyan gyermek, főleg a fiúk közül, aki 2-3 éves korig nem beszél egy szót sem, mégsem fogyatékos!

Azért, mert pici alkat, nem törpe, hisz az egész család ilyen!

Soha nem éheztettük, de nem is tömjük bele a kaját, ha nem kér.

Nem vagyunk idegbetegek, mert elfogadtuk ilyennek, direkt kivizsgáltattuk (az I-es Gyermekklinikán), hogy kizárjunk minden súlyos betegséget, de nem találtak semmi kórosat!

Nagyon felidegesített a doktornő!

Szerintetek?

Mióta megszületett a kicsim, mindenhonnan azt a visszajelzést kapom, hogy sz.r anya vagyok, a gyermekem meg fogyatékos, legalább is rosszabb, mint az átlag (eleinte siketnek mondta egy neurológus-semmi baja a fülének, még a suttogásra is figyel- a klinikán lett megnézetve a hallása 3 hónapos korában, alvás közbeni BERA vizsgálattal).

Szóval ez már sok nekem!

Nekünk a kisfiunk a szemünk fénye, nekünk ő a legcsodálatosabb a világon, de már megint rossz anyának érzem magam!

Tényleg én csinálok valamit rosszul, én látom rosszul a dolgokat?

Ja és megint babát várok (nagyon szeretnénk őt is és ha idegzsábák lennénk, biztos nem jött volna elsőre össze a kistesó-még csak 8 hetes), de tényleg nem tudom, hogy szüljek-e még egy gyermeket, mert ennyi megaláztatást, ennyi idegességet nem biztos, hogy el tudnék már viselni mégegyszer!

Köszönöm, aki elolvassa és válaszol!


2011. okt. 23. 08:05
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
keres egy magánorvost,vizsgáltasd ki.utána meg ne foglalkozz senkivel,halgas az ösztöneidre!!!!
2011. okt. 23. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

Mindenkinek köszönöm a biztató szavakat!

Én úgy gondolom, hogy nincs baj a kisfiammal és ez mellett ki is állok.

A védőnőtől és a gyermekorvostól kaptam már meg nem egyszer, hogy idegbetegek vagyunk, mi nem csináljuk jól a dolgokat.

Pedig nem így van, mert a kisfiam nagyon sokat nevet, közös játékot kezdeményez velünk, szóval rajta nem látszik, hogy feszültnek érezné a légkört.

A többiek-ismerősök, család, barátok persze azt mondják, hogy jó szülők vagyunk és nagyon okos a kisfiunk!

Gyermekorvost most keresünk.

A magándokikkal eddig is nagyon befürödtünk, úgyhogy az már kilőve.

Védőnőt sajnos nem lehet váltani, bár lehetne.

Amúgy a kisfiam 3 kilóval és 48 centivel született, most 7700 gramm és 72 centi.

Akár mit csinálnak ő nem háromszorozza meg mostanában a születési súlyát, de nem ő az egyetlen ilyen baba!

Végig keveseket hízott, de tényleg ilyen alkat.

Még egyszer köszönöm a kedves válaszaitokat, megnyugodtam!

Csak olyan nehéz néha, amikor már a sokadik doki feleslegesen paráztat...

Sajnos én kicsit érzékenyebb vagyok, főleg most a várandósság miatt is.

Akkor is 2 napig sírdogáltam (főleg éjszaka, nappal próbáltam tartani magam, hogy a babám ne vegye észre, hogy mennyire kivagyok bukva) amikor az első jó nevű neurológushoz elvittük az akkor 2 hónapos babánkat.

Ő azt mondta, hogy azért feszíti a kezeit, mert én teszem idegbeteggé, mert túl sokat foglalkozom vele, ne engedjem, hogy sokat nézelődjön, mert akkor megőrjítem a gyereket, hisz még csak ilyen pici, de már most is ilyen ideges. Ja és a nap nagy részében hagyjam egyedül, nem kell vele foglalkozni!

A Dévény Alapítványnál azt sem tudták sírjanak vagy nevessenek ezen a neurológiai véleményen.

Dévény Anna megjegyezte, hogy kezd bekattanni az az orvos, és ő megmondja a szemébe is, mert szokott vele találkozni!

Közben ugye csak az izmai voltak feszesek, ez miatt mentünk hozzá.

Csak a harmadik neurológus volt normális, aki nem engem hibáztatott, hanem rájött mi a baja!

Szóval 1-2 nap alatt túlteszem magam ezeken a dolgokon, de nem könnyű, hisz mindig porig aláznak, megszégyenítenek, megkérdőjelezik a z alkalmasságomat!

Köszönöm a gratulációt a kistesó miatt.

Nagyon örülünk ám neki, de tényleg nem tudom hogy bírom ki mindezt még egyszer.

Ha vállaltuk, akkor már végigcsináljuk, lehet, hogy vele normális dokikat fogunk már ki, vagy nem is lesz ennyi dokira szükség, ki tudja...

2011. okt. 24. 07:02
 13/15 anonim ***** válasza:

Én kérdeztem a cm-t.

A mi fiúnk, 75 cm volt egy évesen, igaz, 11 kiló.

Mára a legmagasabb az oviban, 30as a lába. Erős izomzatú, de a zsír már elpárolgott :)

2011. okt. 24. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
Te pont olyan vagy mint én.( én írtam az előző oldalon a 13 hónapos lányomról ) Most minket is neurológushoz küldtek, mert ültetésnél hátrafeszítette magát..Sírt, és tiltakozott az ellen, hogy meghallgassa a tüdejét, még jó, hogy le akart feküdni.Gondolhatod, hogy érzem magam.Gyógytornász, gastroenterológus, most neurológus stb.Miért kell ide-oda vinnem, amikor pontosan tudom, hogy semmi baj vele??Ez csak arra jó, hogy fogyjak az idegtől, hogy halálra aggódjam magam.Én is gondolkodom a gyerekorvos váltáson.A saját szememnek hiszek: van egy szép, okos, értelmes lányom, aki puszit ad, aki megsimogat, aki megért mindent, akinek szavai vannak, aki elkezdi emlegetni az apját, amikor végez a munkahelyén, aki lapozza a mesekönyvet, odaadja a játékát, és visszakéri, aki nevet, sikongat, ki-és betesz..Annak ellenére, hogy a kedves gyermekorvos nekem elvette a kedvem a későbbiekben a gyermekvállalástól, mert még egyszer ezt nem bírom ki, ha addig nem megyek tönkre, és annak ellenére, hogy mozgásban nem egy szélvész,SOHA, egyetlen percre sem fordult meg a fejemben, hogy értelmi sérült lenne!!Honnan vetted ezt??Áruld már el!! Azért mert kisebb baba? Akkor minden alacsony és vékonyabb emberke értelmi sérült?Azért mert keveset eszik?Honnan jött ez a gondolat benned?Értem én, hogy kismamaként érzékenyebb vagy, de ezt felejtsd el gyorsan.Én egy évesen 8 kilós voltam.Itt vagyok, 29 éves vagyok, van egy diplomám, és 2 nyelvvizsgám.De tudod mit?Anyut soha nem kérték számon a súlyom miatt,amikor baba voltam!
2011. okt. 24. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 A kérdező kommentje:

NEM én találtam ki, hogy sérült lenne a babám, sőt, egyáltalán nem gondolok ilyet, hanem a magánorvos közölte, hogy még ne tegyünk elhamarkodott kijelentést, hogy nincs baj, mert az csak később látszódik...

Szerintem RENDBEN VAN a kicsimmel MINDEN!

Régen még nem szekálták az anyákat, de ma már minden létező módon beléjük kötnek, mint nálatok is!

Sajnos ez van!

2011. okt. 24. 21:15
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!