Csak az én lányom ilyen "más" vagy van még más gyerek is aki csinál hasonló dolgokat vagy én szúrtam el valamit? (részletek lent)

Igaz az én fiam még csak 13 hónapos, de szerintem azért sok minden életkori sajátosság pl a pakolászás(van 16 hós babás ismerősöm, náluk is ez van)

Én is szoptatok, és baromi cicifüggő a fiam, ez van mint nálatok, és szerintem ha hagyom, akkor ez is marad...:S

Ja és ringatva altatom.Ez nyilván "az én hibám" de annyiszor próbáltam már letenni, hogy magától aludjon, mindig kb 1,5 órás sírás-ordítás-harcolás lett az eredménye így feladtam....

Viszont ha harapdál, verekszik, akkor határozottan többször is rászólok, hogy nem lehet, aztán figyelmeztetem, hogy ki fog kapni, és ha utána is megüt, megharap, akkor kap egyet a kezére, vagy a szájára.

E miatt nyilván sokan meg fognak vetni, de nem érdekel.Anyukám elmondása szerint mi is kaptunk ezekért, mégis normális felnőttek lettünk.

Hű, ez elég összetett...

- A pakolászás (kaja, szekrény, kézzel evés) életkori sajátosság, szerintem ezzel nem kell tenni semmit. Az én 18 hónaposom is kézzel enne mindent, mindig próbálom rávenni, hogy inkább próbálkozzon a kanállal, hol sikerül, hol nem. Szerintem kinövi.

- Csípés, rúgás, harapás: ahogy az első válaszoló példájából is látni, a kézre csapás nem használ. Mi megtanítottuk simogatni, azóta leszokott róla. Ha nagy néha még üt, mondom, hogy "Tudod, simi-simi", és akkor megsimogatja az "áldozatot". De már ritkán van rá szükség.

- Szopizás: erről nincs közvetlen tapasztalatom, egyévesen pont ezért elválasztottam, de szerintem amíg téged nem zavar, addig oké. Ha már teher, lassan elhagyhatsz pár alkalmat, elsősorban az éjjelieket. Nem olyan nehéz, mint tűnik, nem csak úgy lehet, hogy sírni hagyod egyedül a szobájában, de kitartás azért kell hozzá. A nappali szopi elhagyásában nincs tapasztalatom, az enyém nem így "nasizott". :)

pakolászsás életkori sajátossaág, legyen neki egy doboza amiben pakolászhat kedvére. Ha teheted mindig új dolgokat tegyél bele.

Verés nem használ a leszoktatásban, inkább a türelem, simogatás, szeretgetés.

A szopizásról meg tereld el a figyelmét. Ne okozz traumát. De ne szoptasd azonnal, biztos van ami jobban érdekli, én akár mellre rakás után is, két szívás és felkiáltottam odanézz.. Pár nap és elfelejtette az állandó szopizást.

Én altatni úgy altattam, mert egyszerűbb volt. Annyi sok minden van, az altatásban én az egyszerű utat választom. Sajnos, mert sokszor átjön éjjel az 5 éves fiam is, de se energiám se erőm nincs még felébredni se, nemhogy kísérgetni meg visszarakni.

Ha hülyeséget csinál, pláne ha utánoz akkor soha ne büntesd, inkább tereld a figyelmét jó irányba. Ha bünteted megerősíted benne a rossz szokást. Klasszikus, de tényleg bejön, ha ahelyett, hogy Ne pakolj a szekrényben, azt mondod, pakolj a dobozban. Vagy gyere segíts és pakoljunk együtt.

első vagyok, nem tudom hogy olvastátok ki a kommnetemből, hogy nem használ, ha ráütök!

Persze én is mondom, hogy simogatni szabad csak,meg is mutatom hogy kell, és nem az első dolgom, hogy ráütök.

De persze ez újra és újra előjön nekik, és volt már hogy ráütöttem.És használt!Nem durván persze, és nem dühből, csak hogy tudja, hogy ez nem elfogadható viselkedés.Azóta nem harapdál...

Amúgy annyira nem értem ezt a fene nagy liberalizmust a nevelésben, meg hogy "jaj nem lehet megütni, mert kárt szenved a lelke".Ez nem így van szerintem.Vannak dolgok, amit ha nem megy máshogy, így kell vele megértetni.

Sokszor az élete múlhat rajta....Pl tanulgatjuk, hogy nem szabad elszaladni...aha persze, az autósok erre nincsenek tekintettel....

Második vagyok.

Ne haragudj, de számomra az jött le a soraidból, hogy még mindig ütöget és harapdál az ütés ellenére. És sehol nem azt írtam, hogy "kárt szenved a lelke", hanem azt, hogy ilyen esetekben (erőszakosságról való leszoktatás) nem használ.

Nálunk legalábbis nem használt. Én is csaptam a kezére olyankor, sőt, az apja egyszer pofon is vágta érte, amikor folyamatosan fájdalmasan ütött. Nem lett lelki sérült, csak éppen azt hitte, játszunk, és nevetve visszaadta. Tehát nem értük el a várt eredményt.

Fogalmam sincs, hogy olvastál ki ebből bármiféle "liberális" nevelést.

Ez teljesen gyerektől függ. A nővérem fia(már 2éves)olyan mint egy buldózer, akaratos, verekedős, nagyhangú, cicifüggő, ringatni kell és még sorolhatnám. Az én fiam csöndes, szófogadó, magától alszik... Mindketten ilyenek születésüktől fogva. Szegény tesóm próbál mindent, erősen, következetesen neveli a fiát, mégsem tudja változtatni(persze sokat javult a helyzet), viszont a fia beszél(1,5 éves kora óta), és szobatiszta(nem akart bilizni, amikor mondták, hogy tilos na akkor csak azért is ráült)

Én is "szigorúan" nevelem az enyémet, kicsit engedékenyebb vagyok, mégis 90%-ban kis angyal a fiam, viszont nem hajlandó megszólalni:-)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha nagyok lesznek mennyire lesz más a jellemük:-)

15 hónapos a kisfiam, ő is imád pakolni, de ha megkérem, hogy tegyen mindent vissza a helyére, most már visszateszi és becsukja a szekrényajtót, fiókot. Minden szobában van egy-két olyan fiók, amit kedvére pakolászhat, kedvencei a bugyik, cipők és a konyhai eszközök :) Ha olyan dolgokat pakolászna, amiket nem szabad, megkérdezem tőle: hol a te fiókod?

Az étel, tányér stb. dobálásáról úgy szoktattam le, hogy amit eldobott, nem adtam vissza, illetve befejeztük az evést azzal, hogy biztosan nem éhes már. Néha még azért előfordul, azt is szoktam mondani neki, hogy anya szomorú, ha dobálsz. A kézreütés egyáltalán nem működött, kinevetett, pedig jól rásóztam... Azóta egyszer sem kapott se a kezére, se máshova, semmi értelme. Tud kanállal enni, de ő is imád kézzel enni, mindenbe belenyúlkál, hát nem egyszerű néha...

Karmolás, pofozkodás nálunk is volt, ilyenkor letettem, otthagytam, hátat fordítottam neki. Persze először én is mutattam neki, hogy kell simogatni, és mondtam is neki, hogy ne bántson, mert fáj anyának. Az otthagyás nagyon hatásos volt. Az is nagyon fontos, hogy te is simogasd meg őt, és őt is gyakran engedd, hogy végigtapogassa az arcod, fejed, hajad (mi ezt a nagyágyon fekve, hancúrozva csináltuk). Lehet, hogy nem is akar bántani, csak ritkán tudja kielégíteni ezirányú kiváncsiságát.

Ha valamit jól csinál a kisfiam, mindig nagyon megdicsérem. Ettől függetlenül gyakran nem engedelmeskedik, talán később jobb lesz.

Ha másik gyerekkel viselkedik durván, vidd el onnan, és mondd neki, így nem fog vele XY játszani, ha megnyugodtál, visszaengedlek. Lehet, hogy 2 percenként meg kell csinálni, de szánd rá az időt még most.

A szopizásról nem tudok nyilatkozni, tápszeres volt a kisfiam, de az éjszakai evésről 2 nap alatt sikerül leszoktatnom, 1 hónapja. Egyszerűen nem adtam neki tápszert, csak vizet, a délutáni alvásnál kezdtük, akkor és este kicsit tovább tartott elaludnia, éjjel viszont órákig ott voltam vele, amikor a tápszerért sírt. A jelenlétem valamelyest megnyugtatta. Másnap már csak oda kellett adni neki a vizes cumit, azóta pedig ő maga megkeresi és iszik.

Nálunk is vannak problémák, hol nincsenek? :) Nem csak a te lányod ilyen, a legtöbb kisgyerekkel vannak hasonló gondok, amikre megoldást kell találni. Mégpedig minél hamarabb, hogy a nem kívánt viselkedésforma ne rögzüljön túl mélyen. Próbáld ki az általunk írt módszereket, és ne csüggedj! Kitartást és minden jót!

Lehet, csak mert "liberális" vagyok, de nem értem: Hogyan lehet egy gyereket ütéssel leszoktatni az ütésről? Ugyanazt a viselkedést mutatjátok neki, amit tiltotok? Ha felnőttről lenne szó, annak is odacsapnátok, vagy neki nem, mert nagyobb és erősebb, mint egy gyerek? Komolyan nem értem, hogy hogyan lehet egy gyereket megütni, csak azért, mert kisebb, mint egy felnőtt, esetleg azért, mert nem tudja elmesélni, lévén, mert még nem tud beszélni. Ezzel nem azt éritek el, hogy félni fog tőletek, vagy ez is lenne a cél? Egy érett, felnőtt embernek több eszének kellene lennie annál, hogy így rendez le dolgokat, a fegyelmezésnek számtalan más módja van a verésen kívül. Mert az, hogy "csak egy picit odacsapok a kezére vagy a szájára", nálam már kimeríti a verés fogalmát. Visszaéltek az erőfölényetekkel, ez a lényeg...

A kérdéshez pedig: Nem lehet, hogy azért verekszik, mert amikor elkezdte, vagy akár most is, van olyan a családban, akinek ez "tetszik", viccesnek találja? Ebben csak az segíthet, hogy minden felnőttel, aki kapcsolatban van a gyerekkel, meg kell beszélni, hogy a verekedés, csípés, karmolás egyértelműen tabu, és érezze a gyerek a hanghordozáson, lássa az arckifejezéseteken, hogy nem vicces, amit csinál. A szoptatáshoz: nappal én hagynám, ha téged nem zavar, de éjjel meg kellene tanulnia magától visszaaludni, nem pedig cicivel. Mást eszik-iszik már eleget, nem lehet, hogy éjjel még éhes/szomjas? A kajával had kísérletezzen egy darabig, tudom, elég idegesítő, de így tanul meg önállóan enni. Lehet, hogy én azt csinálnám, ha látom, hogy nem eszik, csak dobálózik, hogy kivenném az etetőszékből, és csak akkor kapna legközelebb enni, ha tényleg éhesnek látszik. A pakolás tényleg életkori sajátosság :) Az is fontos, hogy anyósékkal is meg kellene értetni ezeket, mert lehet, hogy most még olyan kis aranyos, amikor a hülyeségeket csinálja, de 2-3 év múlva már nem lesz az.