Csak az én lányom ilyen "más" vagy van még más gyerek is aki csinál hasonló dolgokat vagy én szúrtam el valamit? (részletek lent)

Nem fogom elkezdeni magyarázni, hogy mi az értelme, ha néha, indokolt esetben kikap a gyerek, úgy se mennék vele semmire...csak írnál egy újabb kommentet, hogy hogy lehetek ilyen sza@r anya, aki a gyerekén "éli ki" az erőfölényét...

Ez van, Te úgy neveled, én így.

5en vagyunk tesók, kis korkülönbséggel.Bizony nem egyszer kikaptunk, azért is, ha verekedtünk.De erre szinte alig volt alkalom.Anyukám el tudott menni velünk a boltba a nélkül, hogy hisztirohamot kaptunk volna, vagy rohangáltunk volna.Ja és tök egészséges, normális felnőttek lettünk.Viszont manapság sok anyuka 1 gyerekkel sem bír, ott kell udvarolnia a bevásárlóközpont közepén, mert a gyerek nem hajlandó szót fogadni...

De mondom, nekem aztán tök mind1 ki hogy neveli a gyerekét, csak ha valaki feltesz egy kérdést,és igyekszem normálisan válaszolni a tapasztalataim alapján, akkor ne legyek már lehurrogva, hogy hogy lehetek ilyen felnőtt/anya.

Nem mondtam, hogy szar anya vagy. Akkor az enyémre is mondhatnám, mert én is kikaptam annak idején, ettől függetlenül szeretem az anyukámat. De igenis az az egy-egy pofon, ráütés is okozhat maradandó sérüléseket. Nagyon sokáig (20-as éveim elejéig), ha valaki tett felém egy hirtelen mozdulatot, magam elé kaptam a kezem. Gondolhatod, mennyi kellemetlen helyzetet okozott ez nekem a barátaim, munkatársaim előtt... Én ezért vagyok ennyire ráütés ellenes. Már nem haragszom rá ezért, tudom, hogy ő még ebben nőtt fel, de ezt a mintát nem viszem tovább a nevelésben, és remélem, a lányaim sem fogják.

Szóval nem mondom azt, hogy szar anya vagy, hanem inkább tapasztalatlan, és az én anyukám is az volt. Ma már nem mondja, ha a lányok hisztisek, hogy csapjak rájuk, olvas, tapasztal, tudja, hogy van más út is a fegyelmezésben. Egy gyerek ne attól legyen jó gyerek, és kevésbé hisztis a boltban, mert kikapott érte, hanem azért, mert megérti, hogy nincs értelme ennek a viselkedésnek. Tudom, ez a nehezebb út, sokkal tovább tart valamit sokszor-sokszor elmagyarázni, következetesnek lenni, mint odacsapni, mert azt egyből megérti. De így is lehet, és szerintem ez sokkal emberségesebb.

Egyébként, amikor mi gyerekek voltunk, sokkal könnyebb volt kikerülni ezeket a helyzeteket, gondolj bele, ha most bemész egy üzletbe ételt venni, nem csak az van ott, hanem 100 féle csoki, számtalan játék, stb. Én most pl. el sem merem vinni a lányomat nagybevásárolni, mert a karácsonyi készülődés miatt a tesco már tömve van játékokkal, persze, hogy meghülyülne a látványtól :)

Ne vedd ennyire magadra, amit írtam, csak gondolkozz el rajta, kérlek... Ez az oldal azért is van, hogy eltérő véleményeket ütköztessünk, és tanuljunk egymástól, még ha néha bántónak is érzi az ember, amit visszaigazolásként kap.

"Egy érett, felnőtt embernek több eszének kellene lennie annál, hogy így rendez le dolgokat.."

Ezt a mondatodat sikerült kicsit magamra venni, de úgy látszik én vagyok túl érzékeny néha:)

És igazad van, nem vagyok elég tapasztalt, hiszen 1 gyerekem van, ő is még csak 1 éves.

De anyukám az!Mi soha nem féltünk se tőle, se apukáktól.Soha nem megfélemlítés miatt kaptunk ki és nem is ez volt az első, ha valami hülyeséget csináltunk.De igenis vannak esetek, mikor nem lehet csak az elmagyarázással elérni amit akar az ember.

Egyik barátnőm vigyázott egy 2-3 éves kisfiúra, meg a tesójára, akik kisbaba volt.Kimentek sétálni, a kisfiúnak persze minden érdekes volt, és menni akart, szegény barátnőm meg nem tudta eldönteni, hogy hagyja ott a babakocsit, és rohanjon a gyerek után, vagy mi legyen, mert a "szépen elmagyarázom, hogy miért nem lehet" már nem működött...Ők is így nevelték a gyerekeket.És szerintem ez nem nehezebb út, hanem teljesen más:)

Szerintem ennek a nevelési stílusnak a következménye, hogy lassan itthon is úgy sétáltatják a gyerekeket mint a kutyákat, hámmal,csak hogy ne rohanjanak el.(Külföldön ez már nagy divat).

Én sem bántásból írom ezeket, ez szimplán a véleményem:)

Ja és bocsi kérdező, hogy ezt itt vitatjuk meg.

bocs hogy belefolyok a vitába,de számomra önmagában ellentmondás, egészséges felnőtt lettem, habár a szüleim megvertek. De ha emlékszel erre, akkor mély nyomot hagytak benned a verések és sérült a lelked(persze ettől egészséges vagy, de lelkileg akkor is sérült-és ezért vered te is a saját gyereked és elképzelhetetlen számodra verés nélkül is van nevelés). Hiszen nyilván nem 5 évesen vert anyukád, más nevelési eszköz híján, hanem már igen kicsi gyerekként és ha erre emlékszel, hogy 16 hónaposan megvertek mert belenyúltál a konnektorba vagy elszaladtál az úton, hát szomorú dolog.

Én egyébként megütöttem már a gyerekeimet, mert nem vagyok szent és tökéletes. De soha nem akkor, ha valami fontos dologról volt szó, például a klasszikus nem rohangálunk az úton-ilyenkor inkább a nevelést választottam és a két éves fiamat nyugodt szívvel elengedem az úton, mert tudom, hogy megtanítottam közlekedni. És nem szalad el.

Mert egyébként mit tanul a gyerek a verésből? Igazándiból én sem látom értelmét és összefüggést,ha megverem- megtanulja. Inkább a megtanítom és megtanulja között.

De egyébként hányszor verted meg a gyerekedet,hogy megtanuljon valamit? Mert én egyszer elmondom, hogy vegyszerhez nem nyúlunk, mert mérgező és kórházba kerülsz vagy meghalsz és nem nyúl hozzá már a másfél éves fiam sem. Egyszer megvered és akkor többet nem lesz rossz?

De akkor működne, hogy írsz listát:

nem szaladgálsz az úton-verés-megtanulta

nem pakolsz-verés-letudva

nem csípsz-verés-letudva

És kész a jó gyerek.

De nem működik, nem kell hozzá nagy ész. Megcsíp-megvered, újra megcsíp-verés nem jött be, de sok buta szülő újra megveri a gyereket, hátha egyszer bejön?Vagy hogy van ez?

Ki kell hogy ábrándítsalak, nem emlékszem 1 verésre sem....

De arra emlékszem, hogy mindig tudtuk hol a határ.

Amúgy tényleg nem akarok itt vitatkozni...nem értem miért nem lehet azt felfogni, hogy nem állandóan verem a gyerekem!!Nem ez az első, ha csinál valami hülyeséget.Elmondom neki, többször is, el is magyarázom.

De többet már nem fogok írni, mert fölösleges...Te/Ti nem fogtok tudni engem meggyőzni, és én sem titeket.

Ez van,és talán jól is van ez így.

De annyit leszögeznék, hogy semmiféle lelki sérülésem sincs.Teljesen egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt vagyok.

21:09...

én értem, h mitmondtál, és osztom is abban a formában ahogy leírtad...

ugyan nincs még saját gyerekem de a 2 kis tesómat szinte én neveltem, 8 és 10 év van köztünk...a szüleimnek dolgozni kellett, úgyh maradtam rájuk én.

ők többnyire egymást verték,harapták stb...

nálunk is az volt,h rászóltam...megpróbáltam elterelni a figyelmét,stb...bizony nem sokat segítet...aztán mikor kapott a kis keze, h látod, h ez fáj, és ,h sírni fog a tesó ha bántod..nagyjából megértette, aztán jöttek az érdekesebb dolgok,énekeltünk,móndókáztunk stb.

kérdező..:)

Abban a korban van a baba amikor "normális" h játszik az ételel.. adjál a kezébe vmit ami leköti amíg eteted, v énekelj neki hangosabban...ha megüt,megharap kezd el "sírni"...hidd el, h megfog sajnálni..én csak úgy "engesztelődj ki" ha megsimogat,hozzád bújik.

a ciciről nem sokat tudok mondani...a mieink tápszeresek voltak...próbáld a langyos teát esténként...ha finoman megcsinálod átfog térni rá..egy próbát megér.

Anyósodéknak ne nagyon hagyd,h eltérítsék a picit...tudományos tény, h a hülyeség jobban ragad..

mondjanak neki okos dolgokat,azzal kössék le..

a mieink egymást dobálták...de ha az egyik nem dobott vissza..a másik megunta, és felhagyott vele...ne tanítsák rosszra a kicsit.

sok sikert...:)