Hogyan szoktassam le az ordításról, a hisztiről?

Hagyjad csak üvölteni, vagy mutass neki valamit amit nézhet és el van vele egy picit legalább. Aztán majd magától is rájön, hogy semmit nem ér az ordítással akkor szépen abbahagyja majd. De ez egy folyamat és ha a közepénél azt mondod mikor elkezd sírni, hogy jól van most mégis inkább felveszlek mert van időm és nem szeretem mikor sírsz, akkor ő is visszabillen hiszen ezek szerint mégis hasznos a sírás. Nem lehet folyton a kezedben, az volna a lényeg, hogy mikor ,,ott hagyod" őt akkor ne a sírás legyen az első. Persze nem lehet őt egyedül feküdni hagyni sok ideig, mert akkor teljesen jogos a sírás. Próbáld meg megmutatni neki, hogy te mindig visszajössz. Mert igaz anyunak néha ,,el kell" menni mert van egy kis dolga, de mindig visszajön valamennyi idő után és felvesz akkor is ha nem sírok. Meg hagyhatod is, hogy nézzen miközben ezeket a dolgokat csinálod. Nem tudom milyen cuccokkal rendelkeztek, de mondjuk ha van az a hordozható bébiülésetek azt bárhova tudod tenni, egy kicsit billentve és hagyhatod, hogy ő nézzen miközben te takarítasz, főzöl, mosol... stb.

Sok szerencsét, ha az elején okosan csinálod akkor később a hasznodra válik majd:)

Üdv.: Egy hivatásos babysitter

most a betegség miatt nincs hangod?nekem nem j hangom van,de hidd el,a babádnak a te hangod a legszebb.tegyél most fel maszkot és akkor talán nem kapja el a kicsi a betegséget.

egyébként ordíthat attól is,hogy érzi rajtad a feszültséget,hogy nem vagy biztos magadban.adj időt magatoknak és rá fogsz jönni,miért sír,mire van szüksége.én sem tudtam eleinte,miért sír,volt,hogy mindent megpróbáltam,de ordított.és mikor én is lenyugodtam,akkor ő is elhallgatott.

Ne hagyd sírni! Butaság, hogy fel lett kapatva, gyorsan felejtsd el! Egy ekkora babának a te közelségedre van szüksége. Végülis hagyhatod ordítani is, egyszer csak abbahagyja, de nem azért, mert megnyugodott, hanem beletörődik, hogy nem reagálsz a sírására, és ez lelkileg nem biztos, hogy a legjobb lesz neki...

Az én babám is ilyen volt, úgyhogy szinte egész nap rám volt kötve mei tai-ban. Most 2 éves, és nincs "elkényeztetve", nagyon jól eljátszik egyedül elég hosszú időn keresztül, és akkor sincs sírás-rívás, ha valaki mással hagyom.

Én nem hagynám sírni. Tudom, hogy min mész keresztül, nekem 14 hónapos a lányom. Nem vagyunk egyformák, de engem pl nem érdekelt, hogy lenne más dolgom (az embernek amúgy is mindig lenne más dolga), vele voltam. Rengeteget volt kézben, táncoltunk, énekeltem neki. Nem vagyok egy szuperanya, de én úgy gondolom, hogy szeretet és türelem kell rengeteg egy ilyen pici babához. És empátia. Neked már könnyű, el tudod látni magad, ha valami gondod van, el tudod mondani. Ő nem, rád van utalva.

Nem lett elkapatva 14 hónaposan sem a lányom, úgy ahogy az előző írta, ő is eljátszik egyedül, nincs sírás, ha másra bízom. A frusztrációt megérzik, ha te feszült vagy, ő is úgy reagál.

Egyébként igen, abba fogja hagyni a sírást, rá fog jönni, hogy nincs értelme, mert úgysem reagál rá senki. Csak ez tök gáz. Amikor ilyet olvasok, akkor csodálkozom, hogy a terhesség alatt/előtt mennyire várták a babát, utána meg magára hagyják, hadd ordítson, majd abbahagyja. Azért nem sír egyébként ha felveszed, mert a közelségedre vágyik, benned volt 9 hónapig.