Van egy 5 hónapos kislányom, de nem tudok vele játszani. Ez nagy baj?

szia

ez a kérdés nagyon rosszul esett ...

neked teher foglalkoznod a gyermekeddel?

akkor miért szülted?????????????

úristen ..inkább most ki is lépek..

19-11 vagyok. Aki azt írta, inkább kilép, annak írnám, hogy be se kellett volna lépni, hozzá se kellett volna szólni. Gyereket valószínűleg mindenki ugyan azért szül, és ha ő olyan tökéletes anya, nem tudom, mit keres ebben a témában, kérdése nem lehet, hisz ő tökéletes, tanácsot adni meg nem tud, inkább földbe döngöli azt, aki segítséget kér. Ilyen ember se lennék.....

Szóval a lányom 10 éves, a kisfiam 6 hónapos. A nagylánnyal sem tudtam annak idején ekkora korban játszani, nem azt mondom, hogy nem játszottam vele, mielőtt leszívetelen-könyörtelen-anyáznak-akinek-nem-lett-volna-szabad-gyereket-szülni.Persze, az ember beszél hozzá, mutogat ezt azt, leül mellé, de nem igazán vagyok ez a típus. Ahogy nagyobb lett, -próbálok visszaemlékezni- 1 éves talán, akkor már elég értelmes volt, kezébe adtam dolgokat, már tudott velük mit kezdeni. Olyankor már én is "szívesebben" játszottam vele, akkor már érdemben reagált a dolgokra. Aztán amikor elkezdett beszélni, és belejött, onnantól kezdve már élveztem is, ha velem volt. (bocs, előtte is szerettem vele lenni, azon kívül, hogy nem kötött le, de ez már annyira más volt). Ahogy nagyobb lett, jó volt elvinni vásárolni, sétálni, olyan aranyos volt, amikor mondta véleményét, kérdezte, kommentálta, amit látott. (még mielőtt a tökéletes anyák lecsesznek, hogy csak vásárolni megyek a gyerekkel, és igen. plázákba, mondanám, hogy nemcsak oda, hanem oda IS). Most már 10 éves, de az a szokás, hogy esténként együtt megyünk fürödni, megvárjuk egymást, és közben bveszélgetünk. Jó ez a 20 perc nyugi, más, mint napközben a mi volt a suliban kéréds.

A kicsi 6 hónapos. Mellé is leülök, mutogatok játékokat neki, bábozunk (lányomnak nagyon szeret a picivel lenni, magyaráz neki, játékokat mutogat), de ezt a dolgot sokszor átveszi a nagylány. Nem igazán vagyok lelkes. Persze, szeretem nézni, ahogy új dolgokra reagál, szívesen beviszem a városba, új dolgokat mutatok neki, de itthon sokszor nehezemre esik játszani vele.

Bocs, aha túl hosszú lettem. Kitartás!

Nyugi, semmi baj veled! Én is ilyen voltam az elsővel, és a másodikkal is most. De erőt veszek magamon, és tényleg játszom vele, csak hát erőt kell venni magamon...Ez eleinte bántott, de rájöttem, hogy ez nem szándékos, ilyen a természetem. Viszont akarok vele lenni, és igyekszem is, ez nagyobb érték, mintha csak úgy jönne a dolog magától. Ez olyan, hogy pl a női kollégákkal nem sokáig tudok beszélgetni, mert untat a divat, műköröm, shoppingolás téma. Ellenben a férfi kollégákkal órákig el tudok beszélgetni a legújabb mobilokról, a fociról pl. Röhejes, tudom, de a kedvenc csatornám a Discovery és falra mászok a Barátok közttől.:D A párom meg attól akad ki, ha meccset akarok nézni.:) Anno a fősulin nagy szurkoló voltam, sokat jártunk ki meccsekre. Ilyen vagyok, és kész.

De elkanyarodtam a témától.:D Szóval amikor már kezdett beszélni a kislányom, amikor jött a mi ez? és miért? korszak, én akkor nagyon élveztem vele minden pillanatot, nagyokat dumcsiztunk.:) S alig vártam, hogy lehessen vele társasozni, az volt az én időm!:D

Nem vagyunk egyformák, így kerek a világ!:)