Hogyan bánthatja valaki a saját gyerekét? Ez a kérdés már megfogalmazódott a férjemnél is és az édesanyámnál is aki 6 gyereket szült.

Sajnos olyan nők is szülnek gyermekeket, akiknek nem kellene.

Aki meg nagyon szeretne, annak nem jön össze...

Lelkisérült, idegbeteg nők azok, akik kezet emelnek a gyerekükre.

Skizofren anya a 2 eves kicsijet meggyujtotta (!!!!!). A hatosag tisztaban volt az anya betegsegevel, megsem vettek el a 2 gyermeket tole, hat ez lett a vegeredmeny!

Ha jol emlekszem Aradon tortent 1 hete...

Szia!

Engem is érdekelne a 2. válaszoló kérdésére: "mit is értesz ezalatt konkrétan?" a válaszod.

Mert,

bár én soha nem bántalmaztam tettlegesen a babócámat, s mindennél jobban imádom, van úgye verbális, meg fizikai, meg még ki tudja milyen bántalmazás. Szóval én, hát bizony, volt olyan, hogy rákiabáltam. Persze megbántam rögtön...

Ettől én még nem tartom magam "bántalmazó anyának", hanem hús- vér anyának, aki sokszor fáradt és feszült, s aki mindezek ellenére már nagyon várta, akarta, s "most sem tenne másképp" mindent a gyermekével kapcsolatban!

Szerintem a kérdésed ebben a formájában általános, mert igenis lehetünk kimerültek, jogunkban áll, mint anyáknak rosszul reagálni egy helyzetre, elvégre az anyaság nem egy iskolában elvégezhető szak, hanem az élet, s a gyermekünk tesz minket azzá. S eközben persze követünk el hibákat, meg teszünk meg olyan dolgokat, amikről magunk sem álmodtunk volna korábban.

A szélsőséges bántalmazást persze én is elítélem, de pont ezért lenne jó tudni, hogy mit is szeretnél tudni, mert ez így túl tág és általános kérdésfeltevés.

00:25- ös vagyok

És még egy nagyon fontos: bizonyított ma már, hogy a depresszió betegség. A szervezetben lezajló kémiai folyamatok nem úgy működnek a depressziós embereknél, mint más, "normális" embereknél. Szülés után köztudott az u.n. "baby blue", ami hasonló a depresszív embereknél lezajló folyamatokhoz, de a köznyelvben csak úgy szokták mondani, hogy "tombolnak a hormonok" (hasonló viccek menstruáló nőkre is vannak...)

Persze egy érett személyiség tud/ olvas v utánajár ezeknek, s mikor "benne van", képes felismerni, s így a lehetőségeihez képest uralni a helyzetet. Én ez utóbbinak tartom magam, de be kell vallanom, nekem is volt 1 "mindenért elérzékenyülök és bőgök" napom a kórházban, amikor a kisfiamat sárgaság miatt vitték kékfényezni.

Szóval szerintem ne ítélkezzünk azokon, akik depressziósak lettek. Sokkal fontosabb itt az időbeni felismerés és segítés szerepe. Azaz akinél felmerül a gyanú ezekre, azoknak tudjon a mai egészségügy és! társadalom időben segítséget nyújtani, így nyújtva biztonságot mind az édesanynak, mind a gyermeknek!

Hány italozó, dohányzó, gyermekét bár nem bántalmazó, hanem "csupán csak " teljesen elhanyagoló anya és család van???