Kislányom kb.12 hónapos kora óta sír, ha valaki neki nem szimpatikus ember szól hozzá, sőt még néha apósomtól is fél és sír tőle. Valamit elrontottam, vagy ez életkori sajátosság?

Például ha az utcán sétálunk, akkor szoktak idegenek hozzászólni,nem szokott sírni.Egyéves koráig soha nem félt semmitől, még a Mikulástól sem.:)Egyévesen meg el kezdett szégyenlősködni, és megijed emberektől, a zajos dolgoktól soha nem sír.Ha valaki odahajol és hozzászól akkor szokott néha, és pont a régen látott rokonoktól,akik szeretnék megdajkálni, de ő még oda sem mer menni hozzájuk.Remélem nem én rontottam el valamit a nevelésével kapcsolatosan.Mindig vittem emberek közé,régen soha semmitől nem ijedt meg.Bárki felvehette, még mosolygott is az illetőre.Most meg ez a szégyenlősség, hát nem egyszerű.Egy idő után persze felenged, kb egy óra kell mire megszok valakit.Hogy lehetne erről leszoktatni, hogy ne szégyenlős?