Mik azok a kérdések amiktől falnak mész? Anyukaként és kismamaként?

Kismamaként:

- Baba lesz?! (Nem, csak lenyeltem egy dinnyét)

- Fúúú mekkora a pocakod! (bár ez nem kérdés, de ettől falnak megyek, mintha kontrollálni tudnám mekkorára nő)

- Terhes vitamint szedsz, mert óriási pocakod van? - Az elején persze hogy szedtem. - Akkor azért lesz ilyen óriási babád. (Persze, naná, főleg hogy a férjem is és én is 180 centi és a felett vagyunk...)

- Te tuti szoptatni fogsz, mert kicsik a melleid, és a kis mellű nőknek mindig van tejük (no comment...)

- Kislány lesz ugye? Mert én úgy látom a pocakodból. -Nem, kisfiú lesz. - Ááá biztos téved az ultrahang a pocakodnak nem olyan formája van - Persze, a génjei szerint kisfiú.(Amniocentézisem volt, szóval 99% hogy fiú lesz, nem uh-ra alapozunk, de az uh-n is állandóan mutogatja a kukiját) - Az orvosok is tévedhetnek, te olyan lányos anyuka vagy, tuti lány lesz.

- Miért ilyen és olyan márkát vettél a gyereknek? Nem hallottad hogy ez X.Y.-nak nem vált be?

- Jól vagy? Egyben vagytok még? Nem érzed hogy szülni fogsz? Nem érzed hogy tágulsz? A melled nem fáj? Nincs még előtejed? Nyákdugód nem távozott még? És a többi ilyen számomra tök intim kérdés szerintem a férjemre tartozik csak na meg persze a dokimra.

Nem azzal van a baj h kérdeznek, érdeklődnek, hanem h hogyan! Miket tesznek fel...én is kiborulnék és szóvá is tenném h ilyeneket ne kérdezzenek. Én pl soha, de soha nem kérdezném meg senkitől h kisfiú vagy kislány??? Ez milyen már??!!! Ha nem is látszik az arca, vagy a ruhájából sem derül ki a neme, miért nem lehet a nevét megkérdezni?? Abból többnyire kiderül h fiú vagy lány!

Amiket meg irtak előttem ilyen intim dolgok hát az is felháborító, lehet úgy is érdeklődni h nem sértegeti az anyát, vagy a gyereket akár akarva, akaratlanul. Vagy ha semmi normálisat nem tud mondani az illető, hát istenem, ne szólaljon meg.

Ez az én véleményem, szerintem nem kell kétszinűsködni, ha igazán érdekli h hogy van az anya és a baba akkor normális kérdéseket tesz fel....

Sok kérdést kaptam, kismamakén és anyaként, aminek részemről nemigen láttam értelmét, de ezeken általában nem akadtam ki. Amiktől falnak mentem, amiket már leírtam , az a következők miatt volt.

1. Engem kiakaszt, ha valakinek az agyában úgy van benne, hogy ha egy kisbaba sír, akkor ő rossz. Rossz belegondolni ezek az emberek, hogy állhatnak hozzá úgy általában egy kisbabához.

2. A következő (szó szerint a való életben elhangzott) mondat Szerinted mennyire udvarias és tapintatos: "De sovány vagy! Szoptatsz? ....Igen!?! Az hogy lehet? Na, kész csoda!" Ha valaki abnormálisnak látja a testemet, az szíve joga, de tartsa meg a véleményét magának!