Mit szóltak a szüleitek, mikor bejelentettétek, hogy jön az unoka? Mindenkinél örültek és nagy volt a boldogság?

az én szüleim sírtak anyósomék,

--jaj de jó,kértek kávét??nem igazán tudják kimutatni amit éreznek vagy nem akarják nem tudom,de a gyerekeket szeretik.

Jaj de jó, kértek kávét?

Ez mekkora:):):)

Amikor anyámnak mondtam, hogy már próbálkozunk, csak az volt rá a válasz, hogy még minek, ráértek. 3 hét múlva már pozitiv volt a teszt, akkor örült, de különösképpen még nem érdekelte a dolog. Aztán két hét múlva tudatosult benne hogy unokája lesz, na akkor hatalmas volt az öröm (akkor még csak 6 hetes voltam ) és úton útfélen azt újságolta mindenkinek hogy unokája lesz. Minden nap jön az unokájához, vagy mi megyünk fel hozzá, imádják egymást

Apámnak az egyik nőgyógyász haverja szólt, hogy terhes vagyok, na erre a hírre fel is hívott 5 év után, azóta jóban vagyunk, és sokszor találkozunk, pedig 6 éves korom óta nem látott

Aposom örült neki, de messze lakik, így még csak 2szer látta (most 6 hónapos), de imádja

Az anyósom egy idióta, a szomszéd faluban lakik, bérlete van, de szarik ránk, elvárná hogy én buszozzak ki a babával, na én meg nem ettem meszet, hála égnek nem sűrűn látjuk, mert mindig megsértődik, hogy nem ő van a közzéppontban, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az neki kényelmesebb lenne. Ő látszólag örült amikor megtudta hogy terhes vagyok, de ezt csak kifelé mutatta így, egy hónappal később egyszer benyögte, hogy neki még meg kell emésztenie hogy nagymama lesz (51 éves, de még mindig 20 évesnek érzi magát), még az is bosszantja ha a sógoromék bejönnek hozzánk hetente, persze ő is bejöhetne velük és akkor nem kéne buszoznia, de esze ágában sincs (egy házban laknak).

második vagyok. :)

közben a kávés sztoriról eszembe jutott anyós.

amikor ott bejelentettük anyós szava: de jó, akkor már lesz öt unokám. Megjegyzem ugyanezt mondta mikor a lányom élet halál között feküdt az inkubátorban hogy: akkor már van öt unokám.-és mindezt örömittasan.

kedves kérdező, ne érdekeljen mit szólnak mások, hiszen magatoknak szülöd azt a babát, a ti szerelmetek gyümölcse lesz! Apukád sem hiszem hogy ne tudna majd szeretni egy pici emberkét, aki majd önzetlenül oda megy hozzá, megfogja kezét. Ha úgy érzitek itt az idő, hát vágjatok bele, és csak magatokra figyelj.

Anyósom nagyon mérges volt és nem is akart hallani a gyerekről. Mondjuk elmondani is alig mertük.

Azóta megváltozott (pedig azt terveztem, hogy meg sem mutatom majd neki), szereti, vsárolgat neki mindent.

Apukám nagyon örült.

Anyukám még fiatalnak tartotta magát ehhez, de végül hamar megbírkózott a helyzettel :)

Két gyerekem van, egyiknek sem örült senki. A férjemet nem szeretik a szüleim, engem nem szeretnek az anyósomék. Mondjuk már az esküvőnknek sem örültek. Ehhez képest 16 éve házasok vagyunk, és nagyon boldogok.:)

A gyerekekkel szinte nem is foglalkoznak a nagyszülők, anyósom szülinapokon jön csak el, apósom akkor sem, viszont ő karácsonykor ad nekik nem kevés pénzt.

Az én szüleim pedig szülinap-karácsonykor küldenek postán 1000 ft-ot, de nem jönnek el. Viszont mindkét részről büszkén mutogatják a fényképeket, így minden kívülálló azt hiszi, szuper nagyszülők.:)

Hát ilyen is van. Csak a gyerekeimet sajnálom, mert nincs igazi nagymama-nagypapa az életükben, és szerintem ez érzelmileg a legnagyobb veszteség.:(

Nálunk meglehetősen hamar jött a baba, így nagyon tartottam.. Édesanyám örült, apukám egy napig nem tudott a témához szólni (kicsit emésztette.. ), azóta viszont teljesen oda van. :) A mi kisfiunk már az ötödik unokájuk, de imádják.

Anyósék meglepődtek, de mivel ők borzalmasan vallásosak, persze örültek.

Párom nagymamája viszont ha akarta volna se tudta volna letörölni, hogy mennyire nem örül neki. Egyébként is egy önző boszorka, tőle nem is várok többet. :)

Szerintem ne félj, hidd el, egy csöppség majd meglágyítja a nagypapa szívét! ;) Biztos vagyok benne, hogy imádni fogja!