Szerintetek milyen egy jó anya? milyennek kell lennie, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? (még 1-3 hónapos babák eseténél gondolom).

nem tudom milyen a jó anya. de azt gondolom, hogy aki 1-3 hónapos baba mellett besokall és negatív gondolatai vannak a babával kapcsolatban, az vagy depressziós, vagy nem anyának született.

én fiam 2 éves, nincs negatív gondolatom vele kapcsolatban, persze 1,5 éves korában már nem volt kedvem felkelni éjjel de ha szüksége volt rám akkor mosolyogva hajoltam fölé éjjel 3kor is mert imádom. akkor is ha fáradt vagyok, akkor is ha éhes vagyok, akkor is mikor 2 órája üvölt

Őszintén. Az első babánál nem volt semmi gondom...mert az elsőszülöttem nem sírt, max nyekergett, azt is legtovább öt percig. Azt hittem a második is ilyen lesz...tévedtem. Két hetesen elkezdett ordítani...napi 8 órán keresztül is képes volt ezt csinálni, később megtudtam, hogy ezt úgy hívják hogy irritábilis baba. Mindenért ordított, ráadásul olyan hangszínnel, és hangerővel áldotta meg a sors, hogy az önmagában volt kiborító. Ezt konkrétan tíz hetes koráig művelte, utána mintha elvágták volna. Hát mit mondjak, amikor nyolc hetes volt, nagyjából utáltam az anyaságot, és ezt az egész helyzetet. Nem tudtam leállítani, nem tudtam megnyugtatni, sz@r anyának éreztem magam. Aztán mikor abbamaradt, az érzés is eltűnt. Azóta minden rendben van. :) A sors fintoraként azóta a gyerek folyamatosan vigyorog, és kacarászik mindenen. :D Most nyolc és fél hós.

Sok türelmet a picihez, ha most nem is olyan rózsás a helyzet, idővel változni fog. :)

Ha a nap minden perce csak a babáról szól, akkor nem csoda, ha már pár hét után besokall az ember, akármilyen jó anya is egyébként... Ilyenkor persze, hogy előfordulhat, hogy nincs kedve pl. megfürdetni a babáját.

Ekkor jön jól valami segítség, pl. apuka vagy nagymama, aki 1-2 órára átveszi a babát, amíg anyuka csinál valami olyat, ami csakis neki jó.

A jó anya ellátja a gyerekét, akármi is legyen!

Szépen, igyekszik nyugodtan (még ha fáradt is, vagy egyéb gondjai vannak, igyekszik)

De! Én bizony az első 2 hónapot nagyon rosszul viseltem és alig vártam már hogy este legyen, és jöjjön végre anyukám meg a férjem és igen, néha megetetni sem volt erőm már, alig vártam, hogy átvegyék olyankor én meg kimenjek pl nyugodtan enni, vagy épp csak ülni úgy nyugisan és "nézni ki a fejemből", meginni egy teát, vagy lezuhanyozni, vagy bármi!

Legalábbis nekem első babával ez volt itthon egyedül!

Éjszakánként -főleg ugye már az első hónap után-amkor még mindig nem tudtam egyszer sem kialudni magam rendesen, igencsak mérges voltam éjjel, hogy "MÁr megint" kelnem kell, azt hittem soha nem lesz vége.

MOST viszont: 6 hónapos a babám, és olyan, mintha mindig is ilyen kis nyugis, békés, aranyos kis pofa lett volna és az átvirrasztott éjszakák el vannak felejtve. Teljesen kipihent és rutinos lettem, ezáltal 100X, milliószor nyugodtabb :) És ezáltal ő is. IMÁDOM!!!!:)

Szerintem én jó anya vagyok, mert:

- imádom a kisfiam

- bármit megtennék érte

- igyekszem helyes irányba terelgetni, tanítgatni

de legfőképp azért, mert ő érezteti, hogy az vagyok. Ha megkérdezem, hogy szereted anyát, akkor a nyakamba borul és ölelget. Még soha nem volt ehhez hasonló jó érzésem.

Igen, voltak negatív gondolataim is. Voltak, vannak és lesznek nehéz időszakok, amikor idegbajt fogok kapni, amikor felhívom apát, hogy ma ne túlórázzon, siessen. De emberek vagyunk, ez csak azt mutatja. Életünk legnagyobb kihívása a gyereknevelés, nem állhat az egész egy nagy rózsaszín felhőből. :)

Én nemrég kezdtem az anyai hivatásomat, 3hetes a kislányom pont ma, ebből 2hetet a korházban voltunk, 1hete vagyunk itthon. Lehet egy kicsit depressziós vagyok, mikor egy nagy sor sírás után, mikor mindent megtettem amit tehettem (pelenkacsere, szoptatás, ringatás..)egy ilyen kis csöppségért, aki egyébként makk egészséges, tovább sír és én nagyon szar anyának érzem lyankor magam, hogy nem tudom lecsillapítani..

De mikor ez a sírógörcs elmúlik, jó anyának érzem magam, mert kész vagyok egész életemben törődni vele, és jóképet vágni hozzá, mindig szívesen felkelek éjjel is, és ha kell reggelig ringatom, csak hogy neki jó legyen, és lemondok bármi élvezetről, ami nekem eddig fontos volt, csak hogy neki mindene meglegyen és vele lehessek. Ugyanakkor készen állok szigorúnak lenni, amikor arra vsn szükség, hogy rendre tanítsam a gyerekemet...

Szerintem mindenkinek más jelenti jó anyának lenni, de mégis akkor vagy a legjobb, ha mindent megteszel érte és látod, hogy jó neki.