Ti hogy bírkóztatok meg az első gyermeketek nevelésével, főleg amikor még kisbaba volt? Melyek voltak a legnehezebb időszakok?

Nekem egyértelműen az első hetek. Voltam külföldön bébiszitter, fél éves gyerekre vigyáztam, azt hittem, hogy tudok én bánni egy kisbabával. Hát, ez tévedés volt a részemről, mert az újszülött az egészen más.

A lányom pedig egészen hihetetlen volt. Ha sírt, és felvettem, még jobban rázendített, és semmivel nem lehetett megnyugtatni. Az elején eléggé el voltam keseredve, hogy mit csinálok rosszul, és hogy biztosan utál a saját gyerekem.

Ehhez képest meglepődtem, amikor a második gyerekem újszülött korában elhallgatott, amikor felvettem. Ennek ellenére még most is azt mondom, hogy az újszülött kor volt a legnehezebb, amikor még sem aludni, sem enni nem tud a gyerek igazán. Utána már sokkal jobb volt.

Nekem az éjszakázás. Aztán amikor ez lement, akkor kezdődött a nyifi-nyafi, kanállal etetés, kitörölni a fenekét, pelenka és mi egyéb. Anya ezt kérek, anya azt kérek. Az egész nap azzal telik, hogy őt kiszolgáljam. De nincs is ezzel baj, mert így természetes. 3 évesen, amikor már oviban van, meg tud magától wc-ni, enni, inni, onnantól kezdve könnyebbültem meg, de igazán. Másra is volt időm. Most, hogy kamasz, sokkal másabb. Igaz, hogy tud magától enni, wc-ni :), de érdekli ezen kívül a drog, a cigi, a pia, a szex, az internet.........

Most már nem tudok rá hogy hatni, csak észérvekkel.Szerencsére mi jobban vagyunk és mindent megbeszélünk. Azért ötleteket én is merítettem, nem ám kútfőből jött minden:

[link]

[link]

[link]