Anyós kérdés! Mi a jó megoldás?
Igyekszem rövid lenni, nem is tudom hol kezdjem...
Férjem egyke, anyósom elvált az apjától, hozzáment egy másik pasihoz aki nemrég meghalt. Anyósom virul, éli világát, mindig is neheztelem rá mert piszkosul kihasználja a férjemet, mindent vele intéztet, ő a kisujját nem mozdítja semmiért, viszont nem segít semmiben. Anyaként csapnivaló volt mindig is, férjem saját bevallása szerint szeretet nem kapott tőle soha. Igazi rosszindulatú, rideg, érzéketlen nő. Férjem tudja, hogy hányadán állok az anyjával, nem vagyok rest elmondani neki,hogy nem helyeslem amit az anyja sokszor tesz vagy mond.
Most hétvégén itt volt nálunk és hát finoman szólva kicsapta nálam a biztosítékot. Férje 2 hete halt meg, de kivirulva, kicsicsázva hahotázott nálunk, dirigált, intézkedett, mintha otthon lenne. Úgy látom teljesen felszabadult és át szeretné venni az irányítást. Mindig tesz vagy mond olyat burkoltan amivel engem nagyon megbánt, férjem ezt vagy nem hallja, vagy azt mondja, hogy ő nem tud igazságot tenni kettőn között.
Hozzáteszem, hogy van egy 1 éves lányunk és 10 hetes terhes vagyok. Segítségem nulla, férjem rengeteget dolgozik. Hétvégén itt volt, feküdtem az ágyon, nagyon rosszul voltam a sok hányástól. Éppen a kislányom első szülinapjára készülök, mondom neki, hogy mi terveztem sütni, erre ő kiakadt, hogy ő azt nem szereti süssem meg az ő kedvenc süteményét. Hát én ezen nagyon kiakadtam:(
1. saját bevallása szerint is egész nap otthon van és keresztrejtvényt fejt, semmit nem csinál
2. mint nagymama, nem ésszerű lenne, hogy látja itt vagyok terhesen egy kisgyerekkel, hogy legalább megkérdezze, hogy mit süssön vagy mibe segítsen?
3. akárhányszor itt van mindig szatyorszámra viszi el tőlünk a kaját, pedig nagyon nem állunk jól anyagilag:(
Mi persze az égvilágon mindenben segítünk neki, ő meg nemhogy meghálálná vagy viszont segítene, de még gonoszkodik és ármánykodik és folyton megbánt:(
Hozzáteszem férjem súlyos beteg volt, az anyja soha le se sz@rta, én küzdöttem, hogy meggyógyuljon,abban az időben drága anyósom egyetlen problémája az volt, hogy neki milyen nehéz mert hogy fáj a lába...
Iszonyú görcsös és ideges leszek a közelében, nagyon szeretném egyszer higgadtan de nagyon őszintén szemébe mondani a véleményemet róla. Nem tudom,hogy ez jó megoldás-e vagy csak még jobban elmérgesítem a helyzetet.
Férjem többé kevésbé tisztában van vele, hogy milyen az anyja, de azt mondja, hogy ő az anyja és neki kötelessége őt így elfogadni. Na meg sokszor ugye a férjem nincs is itt, nem is tudja, hogy az anyja miket csinál és mond. A lányomat sem hagyom rá szívesen az az igazság, mert annyira önző és magával van állandóan elfoglalva, hogy a múltkor is kint hagyta a gyereket az utcán amíg ő bement a cukrászdába, azt hittem infarktust kapok.
Mit csinálja? Az állapot tarthatatlan, nem szeretném ha totál hülyének nézne engem is ha már a férjemmel azt teszik. Szeretném ha tudnál hol a helye és húzza meg magát, ne ő diktáljon.
válasza:Én azt csináltam, hogy mindig az adott problémával foglalkoztam. Mert foglalkozni kell. Honnan tudja, hogy neked az nem tetszik?
"Át veszi az irányítást" Az én anyósom olyan (volt), hogy ha nem tud magával mit kezdeni nálunk, akkor nekiáll leszedni az asztalt, nekiáll mosogatni. Én ezt utáltam. Tudod, az én konyhám, az én váram. Odamentem hozzá, kivettem a rongyot a kezéből (ez volt a másik, amit ki nem állhattam, mosogathattam utána újra mindent, mert egy törlőronggyal állt neki mindig mosogatni), közöltem vele, hogy ez az én konyhám, neki itt nálunk az a dolga, hogy az unokájával legyen, úgyhogy hess! Többet nem állt be "mosogatni".
Kedvenc sütijét süssem: Rendben mama, észben tartom, majd a maga szülinapjára megsütöm. Most az én lányom szülinapja lesz, olyan tortát sütök, amit ő szeretne.
Nem biztos, hogy azzal jól jársz, ha beáll segíteni :) Inkább maradjon otthon rejtvényt fejteni.
Milyen kajákat visz? Ha készkajákat, akkor nagyon egyszerű a történet, ebédelés után, dobozold be a kaját és rakd a fagyasztóba - "jaj, de jó jövő hétre már meg is van egyik napra az ebédünk" felkiáltással. Az két külön dolog, hogy az ember ott segíti a szüleit, ahol tudja, de ahol pénzszűke van, ott a pénztárca szabja meg a segítséget! Ezt a férjednek is be kell látnia.
Egyébként az első pár összezörrenés után, bátran le merem írni, hogy az én anyósomnál jobb nincs. Nagyon-nagyon jóban vagyunk. Most már. Tisztáztuk, hogy én mit várok egy nagymamától, mi az amiben szívesen veszem a segítségét és mi az, amibe nem tűrök beleszólást. Cserébe ő is tehet "kikötést" - pl. náluk hagyom őt érvényesülni, ha ő azt mondja, hogy ugrálhatnak az ágyukon, akkor ugrálnak és kész. Csak akkor szólok rá a csemetékre ha náluk vagyunk, ha elszalad velük a ló és esetleg nem illően beszélnek a nagyanyjukkal. És ez így működik jól :)
válasza:Hát ez elég bonyolult, mármint Te is meg a szitu is.
Először is el kell fogadnod, hogy anyósod ilyen, nem tudsz rajta vátloztatni, az ő természete már fix. Magadat idegesíted vele, ha puffogsz azon, hogy önző vagy rideg, ilyen volt, ilyenis marad, ebből kell kihoznod valamit, ha egyáltalán akarsz.
Amit viszont nem értek, hogy voltaképpen mit szeretnél?
Azt hogy hagyjon Titeket békén? Akkor miért várod, hogy besegítsen bármibe is (gyereknevelés, háztartás, akármi)?
Hát vagy kérek valakitől valamit és akkor rá is bízom, hogy intézi,vagy akkor nem kérek semmit de nem is várok el semmit, (viszont nem is írom a rovására).
Olyan nincs, hogy ugorjon is ha kell, de szálljon is le rólad, ha épp idegesít (legalábbis ilyen erős természetű és önző embereknél, mint ő)
Először is döntsd el mit akarsz: kiszálljon az életedből és akkor nem felhánytorgatni neki, hogy mégsincs benne vagy ha kérsz tőle, akkor tudomásul kell venni, hogy ő a maga módján intézi az ilyesmit, ami ha Neked nem felel meg, akkor nem kell igénybe venni, ha mégis megkéred, akkor viszont a maga módján áll hozzá, mivel a saját természetét nem tudja megváltoztatni.(van olyan nagymama, aki segít és még szófogadó + türelmes is, lelép ha már terhes, de ugrik ha kell....na a Te anyósod nem ilyen, ez van, el kell fogadni, ő nem egy tündértermészet, erre kell gombot varrni)
Persze igazgatok van.
Hogy mit szeretnék? Hogy hagyjon minket békén és lehető legkevesebbet legyen nálunk. Nagyon feszült a légkör ha itt van. Tudjátok nem véletlen, hogy testvére is és az egész család elfordult már tőle, szó szerint se kutyája se macskája, ez nem lehet véletlen... A férjem az egyetlen aki nem tud elfordulni tőle, csak az anyám címszóval.
Igen, nem tud megváltozni. Sajnos. Mindig gonosz és rossz indulatú marad. Tönkretette az esküvőnket is a kislány keresztelőjét is, nem részletezem. Tehát azt szeretném ha minimálisra csökkenne a kapcsolatunk.
Csak elméletben tettem fel a kérdést, hogy mi lenne ha segítene? Az én anyukám sem segít mert napi 12 órát dolgozik, de NEM IS VESZ EL! Anyósom viszont ha netán ad 5 forintot, 100-a vár/kér cserébe vissza. Na az ilyen "önzetlen" nagymamai segítség nem kell.
válasza:Azóta már van fejlemény, úgy összekaptunk anyóssal, hogy nem kíméltük egymást. A fejemre zúdította az összes gyűlöletét amit eddig csak én tudtam, hogy érez irántam, szerinte csúnya vagyok és szégyenli magát, hogy én vagyok a menye (teszem hozzá mindig dekoratív nő voltam és ápolt ezt mindenféle önimádat nélkül mondhatom), és persze önző vagyok és idegbeteg és orvosi kezelésre szorulok és elvettem az ő kicsi fiát tőle. Atya ég a fülem ketté állt. Na meg voltak ennél válogatottabb beszólások is...
A vége az lett, hogy számomra anyós meghalt, nem létezik, látni sem bírom. A férjem is szem- és fültanúja volt a veszekedésnek és anyós kirohanásának és a férjem sajnos még mindig vakon hisz az anyja jóságának, olyan anyaideál él a fejében amit ő szeretne, de sajnos a valóság teljesen más, még mindig nem hajlandó az anyja mézes-mázos álarca mögé látni:( Szerinte a drága anyukája csak dühében mondta ezeket és nem gondolta komolyan, és bocsássak meg neki. Bár nekem is igazam van, de azért mégis csak az anyukája az idősebb, magányos nő akit tisztelnem illene!
Hát én meg ha már kiborítottam a bilit, úgy is hagyom,nem fogom tovább szekálni és szítani a konfliktust, számomra ő már nem létezik így se jót se rosszat nem mondok rá. Nem beszélek róla és erre megkértem a férjemet is.
Rossz így nagyon, de sajnos ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!