Többgyermekes, kis korkülönbséggel szülő anyukák, nektek nem volt lelkiismereti problémátok?

A nagyobbat úgy szoktattam,hogy egyedül is tudjon játszani. Csak délután volt közös foglalkozás,és este a mese.

Amimor a kisebb megszületett,akkor őt is bevontam a vele való foglalkozásba. Hozta a pelust, stb. élvezte,hogy ő már tud olyant is,amit a hugi nem. Amikor a kicsi is 8-9 hónapos volt,akkor együtt játszottak. Csak rájuk kellett közben néznem,de a munkám tudtam végezni.

Nem igazán, csak nagyon ritkán jut ez eszembe. Amíg a kicsi nagyon pici volt, addig szinte egész nap mei tai-ban volt rajtam, így nyugodt volt, a naggyal meg játszottam. Aztán mikor nagyobb lett a kicsi, és már hátrakötöttem, akkor jobb volt, mert még jobban "odafértem" a nagyhoz, és a kicsi is nézelődött már, érdeklődött. És amikor már elkezdett ülni/mászni, akkor pedig ő is ott volt mellettünk a földön, kapott neki való játékot, és így játszottunk. A nagynak próbáltam ugyanannyi figyelmet szentelni, de ez ugye nem sikerült, mert már ketten voltak. A kicsi pedig ebbe született, úgyhogy ő miatta nem aggódtam, hogy nem foglalkozok vele olyan sokat, mint annak idején a nagyobbal.

És most, hogy már megvan a harmadik is, most is ugyanúgy csináljuk, csak két nagyobb gyerek van. :D